Amugy Rita rád is vonatkozik, amit Annusnak írtam, nekem szimpi vagy Te is:)

Aham Áron, Rita mindenbe beleköt: meggyőződésből. Kákán a csomó szindróma, ismerem, ilyen vagyok, de tudod, van az a mondás, hogy "Inkább utáljanak azért aki vagyok,mint szeressenek azért aki nem." Ez igencsak illik rám.

Huh lehet az én hibám, hogy kiakasztottalak néha nem gondolok bele, hogy valakik ezt komolyan vehetik. Igen túl cinikus vagyok és fiatal korm ellenére nem nagyon hiszek semmiben, de ez az én problémám:) Te törölted amugy vagy Andris? Egyébként nem-nem olvastam ne aggódj:) Hát sztem ha normális családja van biztos próbálkoztak ilyenekke is és tuti, hogy az van, mert vmilyen szinten ellátják. Igen énsem mondom, hogy "de megmondad, mostmár ugorj" igen, ha mégis tudna így élni hát éljen, de én magamról tudom: ha másról írna én bízom leszartam vna. Ez az első blog amit rendszeresen olvasok és amibe még kommenteket is írok Az ilyesmik nagyon távol állnak tőlem és be kell valljam, ha Andris más témával hozakodik elő sztem nem lennék itt napi szinten...

Amugy Veled m Ritával szívesen beszélnék privibe is (igaz az utobbi napok óta ez már főleg Rád korlátozodott, mert Rita tovább viszi azt a vonalat, hogy az élő fába is beleköt csak, hogy provokáljon) Mit gonolsz?
Ha gondolod írj egy e-mailt, amig még netközelbe vagy:) hunyadiaron@freemail.hu

Bejegyzés, 2. verzió. :)

Remélem, hogy nem olvastad az előzőt. :S A lényeg csak annyi volt, hogy kicsit besértődtem azon az angyalos-reinkarnációs részen. Már rájöttem, hogy hülyeség volt. A "nem érti a viccet" alapesete. :D

De akkor válaszolgatnék az előzőre. Hát, igen, nekem is nagyon úgy tűnik, hogy csak mi uraljuk ezt a fórumrészt, kicsit olyan ÁronésAnnus.blogol.hu-érzete van a dolognak. :D

Akkor gondolod, hogy Andrist így is viszik erre-arra? Hát annak őszintén örülnék. Mert én is az a típus vagyok, aki sokáig bezárva egy szobában teljesen megőrülne. (Ez a nyári szünet is határeset.) De valahogy én mindig úgy képzeltem Andrist, hogy nem nagyon megy emberek közé, mert lehet, hogy még mindig nem dolgozta fel az őt ért traumát, nem fogadta el így magát. És aki egész nap otthon ül, az könnyen bedepizik annyira, hogy eljusson az öngyilkosság gondolatáig. (Ehhez nem kell lebénulni.) Egyszerűen közösségi lény az ember és kész. És lehet, hogy pont ez a blog kezdi visszacsempészni az életébe a közösséget, azért érzi jobban magát. De könnyen lehet, hogy tévedek.

Az is lehet, hogy az alkotás maga okoz neki örömet, vagy az, hogy kiírhatja magából a dolgokat. És szerintem mindenképpen több van benne, ha nem is konkrétan ebben a 14 napban, hanem úgy általában benne. Írhatna bármi másról is. Látszik, hogy nagyon művelt, olvasott ember, választékosan fogalmaz. Sztem az érdeklődési körének megfelelően írhatna bármi másról is. Akár egy másik blogon, (pl. "a visszakapott élet nehézségei", vagy "rögbizni én is tudok" címmel, vagy bármi.) De akkor itt ne haljon meg nekem, csak azért, mert az elején azt ígérte! Szerintem minden normális ember örülne, ha megváltoztatná a döntését, nem kérné senki számon vérfürdőt. De írhatna bármi másról is, az interneten szinte bármi megjelenhet, és mindig lesznek olvasói is.

Az, amit Hujder Zoli írt, hogy létezik ilyen embereknek is rögbi, az teljesen megdöbbentett. Igazából nem is tudom, hogyan, de ez lenne az igazi kihívás benne Andrisnak. Anno eléggé sportos srác lehetett, szóval így legalább azt is visszacsempészhetné az életébe. Meg az jó kis közösségi cucc egyben. Szóval sztem odakint egy egész világ van, ami szívesen fogadná... ;))

De már eljutottam arra a szintre, hogy ezt az egészet nem akarom ráerőltetni (nem is lehet), csak tényleg nehogy megbánja később...

Nem vagyok valami nagy vallástudós, de úgy tudom, hogy egyik világvallás sem komálja az öngyilkosságot. :(( Szóval azok szerint nem számíthat semmi jóra, akkor inkább jöjjön be a nagy semmi. Vagy tévedjenek a vallások. Vagy inkább hagyja ezt az egész öngyilkosságot a francba! ;) :D

És a szomorú hír csak most jön (ha az egyáltalán). Én az elköv. időben nem igazán tudok feljönni majd a netre, mert egyszerűen nem lesz, szóval ;(((
De azért egyet még írjál! ;))
Meg tök jó volt itt uralni a fórumot, meg ilyenek... :)))

Túlreagáltam az előzőt. Később írok másikat. :)

Hát nem néztem utána pontosan, de azthiszem ott ahol van aktiv eutanázia ott is csak akkor lehetséges, ha a beteg beszámítható és maga nyilatkozik. Amugy Andris mai blogbejegyzése is arra utal, hogy ez a kis naplóírás eléggé feldobta az életét, de sajna igaza van évekig nem lenne érdekes nekünk, de ő ott maradna.

Jó, hogy ilyen pozitív vagy és elképzeled, hogy elvinnéd a tengerhez meg ilyesmi:) Sztem megtették ezt már, de öt év eltelt és még ki tudja mennyi lenne még. Ha belegondolok mi volt öt éve velem és azóta mi történt... Hát nem a szobába néztem a falat. Nyílván Andris sem ezt tette...

Jah és ez csak most jutott eszembe: ha van Isten, meg Menyország akkor nem jobb ott lennie Andrisnak az Angyalok közt, mint itt bénán? Vagy, ha reinkarnáció van akkor újjászülethet valami gazdag emberbe:)

Nem-nem viccelem el a dolgot csak eszembe jutott ez is:)

Egyébként sztem ezt már csak ketten nézzük:)

Hú, tényleg...(kop-kop-kop) :D

Igen, ezért írtam már eleve azt, hogy "önző módon nem érdekelne". Sokféle eset lehetséges, de maradjunk Andrisénál. Az az ő esetében a szerencse, hogy ép elmével tud gondolkodni és a gondolatait meg is tudja osztani velünk, meg mi is vele a sajátjainkat. Ez nagy előny, mert így lehetőség nyílik arra, hogy megtudakoljuk, vajon azért akarja-e a halált, mert nem szeretne a környezete terhére lenni, vagy azért, mert a létet ilyen formában elviselhetetlennek tartja. Ez ugye nagyon nem mindegy. De még ha elviselhetetlennek is tartaná a létet, akkor is mindent megtennék, hogy elviselhetőbbé tegyem neki. Lehet, hogy én élek nagyon beszűkült életet, de nekem a szeretteimhez fűződő legnagyobb élmények pont beszélgetések, hangulatok, sok-sok együtt eltöltött óra. Oké, már nem tudnák mozgatni a lábukat meg a kezüket, de így is utazhatnánk, akár egy tengerparti naplementét is megcsodálhatnánk együtt, vagy főznék nekik valami finomat, vagy csak nevetnénk a régi szép időkön. Csak együtt csináljuk. :)
Nem, én nem tudnám megtenni, lehet, hogy tévedek, és lehet, hogy önző vagyok, de nem.
Talán, ha évekig győzködnének és magam is látnám, hogy nekik ez már elviselhetetlen, akkor talán. De úgyis meggyőzném őket! :D

Azt már korábban is elismertem, hogy nekik is éppannyi joguk van dönteni az életük felett, mint az egészségeseknek. De az ő életük felett éppúgy nem dönthet senki más. Valami nagyon jó törvény kellene ennek a szabályozásához, mert ha tényleg a beteg döntése, akkor ne ítéljenek el érte senkit. De ezt hogy tudná egy törvény szabályozni, már úgy, hogy ne legyen kijátszható?

Nem kopogtad le:) De sztem az igazi bátorság a segítőnek kell, hiszen ő a világ szemében mindenképpen gyilkos lenne. És ezzel a részével egyetértek: ha olyan lenne, akit szeretek és erre kérne... nah az kemény már...
viszont az is egyfajta önzés ha nem teszed meg, mivel ezzel csak magadat nyugtatod meg miközbe ő már nem akarna élni. Emiatt is jobb, ha törvények vannak erről, akkor nem kellenek segítők, m fekete angyalok.... Ez olyasmi, mint az abortusz: van rá igény, csak régen a lépcsőről ugráltak a cselédlányok, meg mindenféle kampokkal huszárkodtak, amibe lehet az anya is belehalt. Most legalább tiszta a kép...

Áron!

Igen, arra a kérdésre, hogy hasonló helyzetben én mit tennék, végig kerültem a választ. Pont azért, mert biztos vagyok abban, hogy még csak egy pillanatra sem tudom elképzelni, hogy az milyen érzés lehet. Már eleve lebénulni egy egészséges élet után, majd így eltölteni 5 évet. Nagyon sokat gondolkoztam rajta, de csak annyira jutottam, hogy nem tudhatom. (És tényleg, ne is tudjam, se te, meg senki.)

Abban azonban biztos vagyok, hogy ha a szeretteim közül érne valakit ilyen tragédia, akkor a végsőkig reménykednék és minden követ megmozgatnék, hogy bármilyen gyógymódot találjak, akárhol, akármilyent. De ha ez nem is sikerülne, végig mellettük állnék. És lehet, hogy önző módon az sem érdekelne, ha azt kérnék, segítsek nekik meghalni, mert úgy érzeném, ezzel csak engem akarnának kímélni, azt meg ne. Ebben biztos vagyok. De a saját ügyemben egyáltalán nem... (Hiszen ott már nem lehet kívülállóként okoskodni.)

Amúgy nagyon örülök, hogy sikerült ezt az egészet megvitatnunk, szerintem az egymástól különböző véleményeink megosztásával csak gazdagabbak lettünk. Ja, és én is nagyon tisztelek minden olyan eutanázia-pártit, aki véleményét (saját) érvekkel tudja alátámasztani. :)

Annus!
Persze tudom, hogy te gondolod nem a jóisten, de általában ezekben a kérdésekben itt húzódik a legnagyobb ellentét. Mármint, ha valaki vallásos, vagy nem. Hogy jó döntés-e Andrisé? Ezt nem tudhatjuk, de mindenképpen az övé. Az a baj, hogy elfilozgathatunk ember, isten, természet, társadalom stb. viszonyán, de sztem ha egy napot kéne bénán élni inkább meghalnánk. Én pl pár napja itthon vagyok és ugymond nem csinálok semmit. Majd beleörülök... Mi ez Andris állapotához képest? Jah és ne mond azt, hogy tuti nem... nem tudhatjuk (és ne is tudjuk meg kop-kop-kop:P)

Áron!

Én is köszönöm a választ! :)
Először is, azt fontosnak tartom elmondani, hogy amit írok, azt nem "Isten gondolja", hanem én. Ez tényleg a saját meggyőződésem, nem készen kapott világnézet. Szeretném én is racionálisan gondolkodó lénynek hinni magam, lehet, hogy ez másoknak nem tűnik így.

És mint ilyennek, a szabad akarat nekem is nagyon fontos. Abban elismerem, igazad van, egy beteg embernek is joga van a halált választania, mint bárki másnak. A kérdés csak az, hogy helyes-e ez a döntés? Az öngyilkosságot túlélők nagy százaléka örül, hogy túlélte a tettét. Nyilván sokáig sodródnak az ilyen emberek efelé, sosem egyik pillanatról a másikra születik meg a döntésük. De én úgy vettem észre, mindig szerepet játszik a magány, a meg nem értettség, önmaguk gyűlölete stb. ennek a kialakulásában. És nagyon értékes emberek értékelik ilyenkor alul magukat, és dobják el az életüket.
A lényeg csak annyi, hogy én továbbra is hiszem, hogy ez az Andris értékes ember még így is, láthatod, hogy már mennyien megkedvelték itt, a blogon, szóval szerintem nagy kár lenne érte. Persze a végső döntés az ő kezében van.

Dawe!
Igenis felsőbbrendűek vagyunk: beszélünk, gondolkodunk, társadalomban élünk. És kérlek ne gyertek azzal, hogy a kutyám milyen okos, meg, hogy a hangyák is társadalomban élnek. A kutyámnak én adok enni, a hangyát, ha akarom eltaposom. Elég, ha csak a biológiát vesszük: az egysejtű a legegyszerűbb teremtmény, osztódással szaporodik, a gerinces elevenszülő, pedig a legfejlettebb. Az ember képes a művészetre, szerelemre stb. Persze negatív dolgokra (háború, gyülőlet, gyilkosság stb.) is. Sosem értettem, aki ezt nem látja be. Persze, ha filozófiai magasságokba emelkedünk, akkor egy egysejtű és Einstein között sincs különbség, hiszen mindkettő megszületik, él, aztán meghal. És ilyen értelemben persze Andris is él: a kérdés, hogy milyen életet? Össze lehet-e hasonlítani Eistein életét egy egysejtűével és össze lehet-e hasonlítani Andris életét egy egézségesével? Ezen elgondolkodhatnál....

Annus!

Köszi a választ:D Honnan is kezdjem, talán a végéről: igen igazad van egy csecsemő egyedül nem életképes, de egy felnőtt ember igen. Ha úgy tetszik ez a "természet törvénye". De társadalomban élünk és emiatt gondoskodni kell az elesettekről, az öregekről stb. Mi nem ezen vitatkozunk, hanem a szabad akaratról. Hogy valakinek joga van-e eldönteni meddig éljen. Sztem igen, szted nem. Ha most úgy tartaná úri kedvem kiugorhatnék az ablakon, vagy felhajthatnék egy pohár ciánt (mondjuk nincs itthon...). Andris viszont (mivel béna) ezt nem teheti meg. Pedig szeretné. Itt jön az erkölcsi kérdés: vajon gyilkos-e, aki ezt megteszi. De lehet másként is csinálni, mondjuk, úgy, hogy vésősoron Andris tegye fel az íre a pontot (pl. azzal h kiiszik egy méregpoharat). A törvény szerint gyilkosság, vagy öngyilkosságban való segédkezés. Nehéz kérdések ezek, de én mindig is a szabad akaratnak adok helyt ebben az esetben, sőt olyannyira, hogy én sem szeretnék így élni és a családomnak is megmondtam, hogy ha úgy adódna egy percig se tartsanak mesterséges kómában pl. Jöjjenek ki a temetőbe hozzám, de ne menjen rá a család arra, hogy ott virrasztanak mellettem... Tehát akármilyen jók az érveid, egy valamit figyelmen kívül hagysz: az, hogy Andris mit akar. Ő pedig nem akar élni. Persze, ha mondjuk megváltozik a véleménye, akkor más a helyzet, de sztem (ha igaz a sztori), nem tűnik egy elhamarkodott döntésnek.

persze előhoztad az eutanázia-ellenesek legjobb érvét (túlképp ez az egyetlen érv, amit mi is elfogadunk ti. mi racionálisan gondolkodunk és holmi "Isten mit gondol" szöveggel nem lehet befolyásolni minket): mi van ha mindneki elteszi majd láb alól a rokonait. Erre mondhatnám cinikusan, hogy ez benne van a pakliban. Mondhatnám naívan, hogy "jó szabályozás kell". Persze az előbbi embertelenség, utóbbi nagyfokú naívság, hiszen jól tudjuk, hogy milyen ez az ország és biztos lennének kibúvók. Egyelőre azonban nincs ilyen törvény, a határban sem, így nem az a kérdés, mi lenne a törvényileg szabályozott eutanázia után, hanem az, hogy Andrisnak joga van-e meghallnia. Sztem igen, szted nem.

Kihagytam valamit. (Bár lehet, hogy ezt már senki sem olvassa.)
Áron azt írta, hogy "a természet törvénye ellen van", hogy valakiről gondoskodni kelljen. Egy csecsemő vajon meddig maradna életben gondoskodás nélkül? Az nem a természet törvénye? Vagy legyen inkább a társadalomé.

Áron!

Csak most olvastam a nekem címzett bejegyzést, ezért nem reagáltam eddig.
De mindenképpen szeretnék, már csak azért is, mert hiszek abban, hogy normális hangnemben is meg lehet vitatni a dolgokat. És nemcsak lehet, érdemes is.

Szóval igen, mi valóban két különböző álláspontot képviselünk. (És egy kívülálló valószínűleg azt mondaná, hogy részben mindkettőnknek igaza van.)

Ezek az emberek valóban az orvostudománynak köszönhetik az életüket, (amit sokan nyilván nem neveznének életnek), én pont arra utaltam, hogy néhány év múlva talán még többet tehetnek érte, és az életminősége sokat javulhatna egy műtét által. Pl. a kutatók már műszemmel kísérleteznek, akiket régen menthetetlenül vaknak hittek, azzal láthatnak. Rengeteg ilyen fejleményről hallani, miért nem lehetséges az, hogy egy napon Andrist (legyen ő egy valós személy vagy egy jelkép) is meg tudják gyógyítani? És akkor már annyit javulna az életminősége, hogy mások is életnek nevezhetnék azt...

De akárhogy is, ez élet, az ő élete. Én úgy éreztem, hogy sokan már életében temetik, azt mondják, hogy ők így nem élnének, ez nem is nevezhető annak. De tegyük fel, hogy ő egy létező személy, és viaskodik az öngyilkossággal, már rá is szánta magát, de azért még utoljára az emberekhez fordul. És mindenki azt mondja neki, hogy á, így én sem élnék, akkor tényleg ezt fogja helyesnek találni, ha megerősítik abban, hogy nem ér semmit az élete.

Amikor azt írtad, hogy egy lovat vagy kutyát elaltatnak, egy embert nem, az talán lehet azért is, mert afölött azért inkább tudnak (mernek)ítélkezni, mint az emberélet felett, az orvosok talán alacsonyabb rendűeknek tartják őket, gondolj csak az állatkísérletekre, hiszen ott olyasmiket szabad, amit embereken nem. Nyilván az állatot is sajnálják, de könnyebben kimondják felette az ítéletet, hogy menthetetlen. Nade... Volt egy kutyám (Benji), akinek sajnos egy agyvérzés miatt lebénult a két hátsó lába. Az orvos mondta, hogy menthetetlen, elaltatta. Habár sokáig szomorkodtam miatta, elfogadtam, hogy ennek így kellett lennie. Aztán egy napon láttam az Animal Planeten, hogy egy családnak nem volt szíve ezt megtenni a kutyájukkal hasonló esetben, a családfő egy gördülős kis szerkezetet barkácsolt neki, és a kutya hihetetlenül boldogan futkározott azzal. Szerintem az az állat hálás volt az életéért. És ezt látva, iszonyúan éreztem magam.

Az ápolással kapcsolatban eszembe jut egy ismerős család. Sok ilyet hallottam, de őket ismerem közelebbről. Anyukám barátnőjének az első gyereke nyitott hátgerinccel született. Nem jósoltak neki túl hosszú életet. Mégis, a nő gondosan ápolgatta, később már a két kisebb lánya is csatlakozott ebben hozzá. A legapróbb pislogásnak, életjelnek is hihetetlenül örültek, őket tényleg boldoggá tette, hogy gondoskodhatnak róla. Én sosem értettem, de mindig csodáltam azt a családot. És csodálok mindenkit, aki ezt megteszi. Valami különös, szeretetteljes, boldog atmoszféra lengi őket körül.

Nade maradjunk az eutanáziánál. Az egyik érvem ugye az életbe vetett hit, a remény, hogy jobbra fordulhat az állapota (vagy éppen abban, hogy ha blogot ír, talán írhatna mást is, és így is megvalósíthatná magát, vagy legalább kiírhatná magából a szenvedést, lásd pl. Szkafander és pillangó).
De van egy komorabb is. Talán a szkeptikus emberekhez közelebb álló. És itt Andris ügye végképp egy szimbólummá válik, nem személyeskedés. Szóval van egy tény, amit senki nem vitathat. Emberi gonoszság, számítás, önzés, akármi. Ezt nem kell túlragozni. Ha törvény lenne az eutanázia, akkor nagyon sokan ezen az úton tudnának megszabadulni családtagjaiktól. És ha valakinek nincsenek illúziói az ilyen élet értelméről, ne legyen az emberek jóságáról sem. Igazolás az orvosoktól bizonyos összegért beszerezhető, egy hamis engedély a betegtől, hogy ő is ezt akarja, aztán legalizált gyilkosság. Hát ennyi.

Nem vagyunk felsőbbrendűek, és a civilizáció úgy elkorcsosította a társadalmunkat, hogy az emberiség nagy része már csak anatómiailag ember, de nem emberhez méltó életet él. És miért lenne bárki is felsőbbrendű? Az anyagi létsíkon semmiképp, senkinek nincs joga dönteni bizonyos kérdésekben. Azt kell felismernünk mi helyes és mi helytelen. Bár egyszerűnek tűnik a legtöbb esetben szinte lehetetlen. És bármi jobb a halálnál, a gyilkosság pedig gyilkosság akárki csinálja és akárhogyan.

Igen felsőbbrendűek vagyunk ezért is érthetetlen, hogy amit egy állat megkap azt az embertől megvonják valamiféle tétvesen értelmezett humanizmus miatt....

Áron, valszeg nem olvasták az eutanáziádról szóló hozzászólást, ezért no reaction. Na de, nézdd, nem csak beszólni tudok, van nekem is véleményem róla. Miként az ember felsőbbrendű az állatoknál, gondold csak el... ezért élnek/élünk más törvények alatt. Míg az állatnak csak ösztöne van, mi emberek gondolkozhatunk is. Éppen ezért különböző módon. Akár az eutanáziáról is, meg minden egyébről.

Bennem egy dolog merült még fel: mindenki azt várja Andristól, hogy a balesetéről, az állapotáról stb. beszéljen, de ehelyett nem ezt teszi. Ha kamu lenne valszeg ezt tenné, mert mindenki ezt várja tőle, így, hogy ne legyen feltünő ezekről ír. Ehelyett ő a gyerekkori meg a jóégtudja milyen élményeiről ír. Éppen ezért lehet igaz a sztori, hiszen nem tudhatjuk mi játszódik le abban aki a halálra készül. Elképzelhető, hogy inkább még utoljára át akarja élni a szép pillanatokat, nem pedig a halálról (ami pár napon belül bekövetkezik), vagy a balesetéről meg az állapotáról (amivel napi szinten szembesül) akar értekezni. Persze ettől még kamu is lehet, de a lényeg nem ez, hanem a probléma, amiről jó, hogy beszélünk.

Jah és milyen érdekes... ide komoly dolgot írtam ki az eutanázia ellenzőinek: no reaction, míg a másik napon letirpákoztam Ritát és egyből jött a válasz.... Úgy látszik beszológatni, meg bunkóskodni könnyebb....

No ha ezt a posztot olvasom, olayn íze van, mint aki írónak készül, talán a gyakornoki munkájának egy részét tűzte nyilvánosságra. Prózai írások, ezek pedig egyáltalán nem jellemzőek egy haláltusáját vívó emberre.

Ne haragudj Andris, de a legjobb indulatommal sem sikerül hinni a sztoridnak. De te csak írj, írj kedvedre, mi olvasunk. Még 11 napig...

Annus!

Igaziból Te a másik oldalt képviseled, akik ellenzik az eutanáziát, gyilkosságnak tartja. Igaziból én ezt álszentnek tartom, hiszen ezek az emberek csak amiatt tudnak életben maradni, mert a tudomány lehetővé teszi, hogy éljenek. Növényként, magatehetetlenül, de mégis lélegezzenek... Egy lóvat, vagy egy kutyát elaltatnak, de egy embert akarata ellenére életben tartanak. Ráadásul legtöbbször Istenre hivatkoztok, pedig pont ezáltal tesztek az akarata ellenére, hiszen a természet törvénye ellen van, hogy valaki magatehetetlenül éljen. De a legfőbb indokom mégsem ez. Mindneki, aki ellenzi az eutanáziát tegyen fel magának egyetlen kérdést: Ő vajon élne így? Fájdalmakkal teli, magatehetetlenül, emberi roncsként? Más egy szerelmi bánat miatt tablettákat vesz be, vagy kiugrik az ablakon. Andris ezt nem teheti meg, mert lebénult. Neki talán nem jár az, amit egy kutya megkap ha elcsapja az autó? Ezen gondolkozzatok el egy kicsit...

Kedves Blogíró!

Nekem az a gyanúm, hogy ezt az oldalt éppen egy "Bátor Segítő" üzemelteti, legalábbis részben. A "hangvezérléssel gépelés" különben is jelentheti azt, hogy lediktálod valakinek, aki majd bejegyzi. Azért hanggal nem lehet "megdizájnolni" ilyen szép gyászosra egy blogoldalt, nem?

Szóval én is azokkal az emberekkel tartanék, akik feltételezik, hogy ebben a formában nem teljesen igaz a történet. Kicsit sántít, ez mindenkinek feltűnik, vagy legalábbis érzi, dehát senki sem akar érzéketlen taplónak mutatkozni, ezért meghagyja a kiskaput, hogy akár igaz is lehetne.

És valóban lehetséges is egy ilyen helyzet, sajnos sokszor előfordul. Na meg az eutanázia kérdés amúgy is eléggé aktuális, talán éppen ennek egyfajta kiáltványa, propagálása az oldal. Hogy az emberek elfogadják a dolgot, vagy legalábbis gondolkodjanak el rajta.

Akinek saját élményei vannak (ahogy nekem is), és megindul az olvasottakon, azok általában a rákos emberek végső szenvedéseire gondolnak, hogy tényleg értelmetlen, amit a végén el kell viselniük. De itt egy szellemileg ép emberről van szó, akinek, ahogy ki tudom következtetni, stagnál az állapota. Őt miért kellene megölni? Már bocs, ez szerintem gyilkosság, mert hát valaki más követi el, elveszi annak az életét, végleg, nincs visszaút. Az orvostudomány hihetetlenül fejlődik, gondoljunk csak az őssejtekre, ki tudja, tíz év múlva, nem élhetne-e sokkal egészségesebben köztünk ez az akkor is csak 44 éves ember??? És akkor a "Bátor Segítő" hogy érzi majd magát???!

Nekem akkor is gyanús ez a dolog, kövezzetek meg érte. Ez igenis a hozzátartozóknak könnyebbség, hogy nem kell ápolni azt az embert. Ő maga, ha vannak írói törekvései, és meg tudja oldani a gépelést, teljesen megvalósíthatná magát. Igen is a környezet felelőssége, akik azt éreztetik vele, hogy rá már nincs szükség, csak a baj van vele. Annak a "Bátor Segítőnek" az életben tartáshoz, a remény nyújtásához kellene bátornak lennie. De ahhoz kell ám igazán bátorság...

Hát, én maradok továbbra is ÉLET-párti, nem erősítek meg senkit ilyesmikben.

Szóval ne ölje meg senki ezt az Andrist!!!! Álljon inkább mellette.!!!!!!!!!

Vallásos vagy? I/N

Andris!
Mesélj magadról, szeretnénk egy kicsit jobban megismerni! :) Kriszti

András!
Azt írtad az elején, hogy nem is érdekelnek az olvasók... Tényleg?

Zoli

Tiszteletem mindenkinek, érdekes és egyben szomorú dolgok ezek. Az életnek vannak árnyoldalai, de folyamatosan változik, nincs állandóság. Van némi fogalmam a természettudományokról, nincs gyógyíthatatlan betegség, ha a lelked egészséges és a tudatoddal is sikerül ezt elhitetned akkor felépülsz. Ez történik mikor valaki kigyógyul a rákból meg ilyenek. Minden életnek célja van, de a döntéseink amik viszont nem előre elrendeltettek határozzák meg az utat amin eljutunk oda. Én hiszek abban, hogy képes leszek megváltoztatni a világot. Arra születtem, hogy másokért éljek, bármi jöhet velem szembe, nem fogok meghátrálni. Ragaszkodjunk az életünkhoz, mert szép ez a világ, csak sokszor segytség kell, hogy ezeket észrevegyük. Viszont van másik oldal, 21 gramm átalakul színtiszta energiává, ez a lélek. Az univerzumban semmi nem vész kárba. Amiket mondok nagyrészt fizikai szempontból megalapozottak, de nem azért vagyunk itt hogy ezt megvitassuk. Magában a halálban nincs semmi szép, semmi boldogító vagy felszabadító. Emberként nem hiszem hogy ezt az utat kéne választanod.

Szia Andris!
Bocs, de úgy kell kezdenem, hogy ha komoly ez az egész...akkor nem értem, hogy hogyan mertél egy ilyen kockázatos dolgot bevállalni, mint egy blog? Szerintem annyira nem lett volna nehéz kitalálni, hogy hamar nagy nyilvánosságot fog kapni, és lesznek olyan emberek, akik mindent meg fognak azért mozgatni, hogy kiderítsék ki vagy (gondolok itt főleg a médiában dolgozókra). Azt gondolom, hogy ha valóban eutanáziára készülsz, akkor felelőtlenség volt elindítani ezt az oldalt. Vagy talán pont az a cél, akár tudatosan, akár titkon legbelül, hogy lebukj, és "új" életet kezdj?! Talán erre még te magad sem tudod a választ...
Mindenesetre, ha kamu, ha nem, érdeklődéssel várom az újabb történeteket!
Good luck!

Kedves Andris!
A megismeréssel egyet értek...Jó lenne Téged jobban is megismerni. Bár, ha egy másik oldalról nézzük ezt, ha többet adsz ki magadról, könnyen megtalálhatnak, és talán még meg is állítanának ebben a döntésedben. Sosem lehet tudni.
Ha a szemszögedből nézzük, úgy, hogy elképzeljük milyen lehet Neked...hogy soha semmit nem tehetsz már meg akkor és azt amit szeretnél, hogy nem mehetsz el bárhová, hogy így talán már nem találod meg a nagy Őt, hogy talán nem lehet soha saját családod...és a többi dolog amit egy egészséges ember bármikor élvezhet...
Ki akarna így élni? Egy börtönbe zárva, ami a saját teste.
Az emberek többsége talán saját önzőségükből nem ért az eutanáziával együtt. Mindenki elsősorban saját magára gondol, hogy neki ne fájjon a másik hiánya, hogy ne kelljen szenvednie...abba nem is belegondolva, hogy a másik ember miken megy keresztül...
Hát, ha tényleg végleg így döntessz, remélem valamilyen szinten boldogan fogsz meghalni.

Vállalom. Ez nem story.. Ha igaz azért nem, ha nem akkor meg azért.
Nem tagadom riporterként (is) figyelem mi történik, de van amikor ettől a tapasztalattol emberileg leszek több. Azt szeretném kideríteni, hogy igaz-e. Mivel én nem hiszek a megváltozhatatlanban (már ami az akaratot, vagy egy helyzet kezelését illeti) - szeretnék hatni. Azt remélem, hogy a kétkedésem Andrisban-vagy bennetek is elindít valami gondolatot, mely- összeségében pozitív irányba visz. A kertévés segítséget nem story vonalon gondoltam. Van olyan, hogy egyszercsak kiderül, hogy mégis van valami kapaszkodó. De nem is tudunk róla. Senki. Amíg egy szalmaszálnyit is tehetünk valakiért, emberi kötelességünk megtenni! Ki így tudja, ki úgy!
Zoli

Engem például simán érdekelnek a sztorijai. Mire emlékszik vissza aki a halálra készül? És persze az sem kizárt, hogy kamu az egész, akkor viszont érdekel, hogy ezzel mi a célja és miért pont olyan posztokat ír, mint mondjuk ez. Simán így képzeli el az élettől búcsúzást? Mondjuk reális.
Engem viszont érdekelne Zoli, hogy akkor is érdekelne-e ez az egész, ha nem lenne benne egy potenciális sztori? Vajon ha elhívna magához andris, hogy pár napig segíts a nagynénjének őt ápolni, de semmiről nem adhatsz hírt, akkor ezt vállalnád-e? Vagy simán, olvasnád-e ezt a blogot, ha biztos lennél benne, hogy ebből sztori nem lesz?

Lehet, hogy a válaszod akár mindkét kérdésre őszintén igen. Ha vannak is előitéleteim a ker. média dolgozóival kapcsolatban, azokon igyekszem túltenni magam. Eddigi megnyilvánulásaid itt többnyire rokonszenvesek voltak, főleg ha őszinték, csak még nem jöttél ki a farbával. Vajon most megteszed? Andrist többen is le akarták beszélni a tettéről, nem csak egy valaki. Én nem, mert az ő helyzetébe még csak nem is tudom beleképzelni magam.

A kétkedés joga mindenkit megillet. Őt is, minket is. Miért is érdekel?

Zoli

mi közünk a szándékához? milyen jogon bírálnánk el a döntésének jogosságát?? nem igazán értem. olvasom, mert érdekel.

Követni fogom a történeted. Nem tisztem megítélni, valós-e vagy átverés a szándékod, de maga a sztori bennem legalább is emberi érzéseket keltett. z

Andris!

Nagyon érdekesnek találom a blogodat, de szerintem sokan meg szeretnének ismerni közelebbről is. Nagyon sokakban sajnos fel fog merülni, hogy az egész csak kitaláció, átverés. Én bízom benne, hogy nem így van, jó lenne megismerni téged.

Hunyadi Áron
hunyadiaron@freemail.hu

Nem érzem annak... itt is normális érző emberek(is) dolgoznak... a döntése megértése mellett annak lehetséges megváltoztatása nem akaródzik senkinek? ( na jó egy kommentet láttam eddig)

Zoli

Zoltán!
András talán csak ennyit szeretne adni és nem kereskedelmi tévés halált szeretne. Nem tudhatjuk. Kérlek ne érezd személyed elleni támadásnak, hisz te csak a munkádat végzed.

András!

A többiekhez hasonlóan én sem tudom eldönteni, hogy mik a szándékaid. Ha elhatározásod csak és kizárólag saját magadnak szól, minek a blog? Ha akarsz valamit hagyni, és ehhez a nyilvánosság a lehetőség, akkor miért nem adsz többet? Ráadásul - ma már rengeteg olyan mód van- amikor a nyilvánosság előnyeit ki lehet aknázni, úgy hogy a hártányait nem kell elviselni. Döntéseidet vitatva, de megértve maradok tisztelettel:

Hujder Zoltán
hujder.zoltan@rtlklub.hu

András!

A többiekhez hasonlóan én sem tudom eldönteni, hogy mik a szándékaid. Ha elhatározásod csak és kizárólag saját magadnak szól, minek a blog? Ha akarsz valamit hagyni, és ehhez a nyilvánosság a lehetőség, akkor miért nem adsz többet? Ráadásul - ma már rengeteg olyan mód van- amikor a nyilvánosság előnyeit ki lehet aknázni, úgy hogy a hártányait nem kell elviselni. Döntéseidet vitatva, de megértve maradok tisztelettel:

Hujder Zoltán
hujder.zoltan@rtlklub.hu