Életemben egyszer kerestem igazán jól. 2001 nyarán. El kellett varrni a szálakat párszáz megkötött és soha nem teljesített szerződéssel kapcsolatban. Hárman voltunk a feladatra, kaptunk egy keretet, kidolgozott jutalék rendszert és jártuk a terepet. Az ország néhány területét. Volt egy kis svindli a dologban, de távolról se egy Tocsik-ügy méretű. Nekünk viszonylag szabad kezünk volt abban, hogy milyen fájdalomdíj ellenében szüntetjük meg közös megegyezéssel a szerződéseket, persze csak ha a másik fél is rááll. És szinte mindenki rábólintott a témára. Megjelent egy pasi (mert mindhárman külön mentünk) készpénzzel és tett egy ajánlatot. A szerződésből addig se valósult meg semmi, akkor meg talált pénz állhatott a házhoz. Hát legtöbben nyomban lepacsiztak. Páran gondolkodtak, de aztán ők is beadták a derekukat, egyetlen egy ember ment perre. Na, ő nagyot kaszált a végén. Valahogy jól sikerült belőnünk a felajánlott összeget. Lepukkadtabb vidéken kevesebbet, flancoson többet. A szomszéd persze rögtön tudta, hogy mennyi az annyi, ezért helyben ugyanannyit mondtunk. Nem magamat akarom fényezni, meg amúgy tényleg nem egy Nobel-díjas teljesítmény, de talán leginkább az én érdemem, hogy jól belőttük az arányokat. Az egyik srác túl nagyvonalú volt. Ezzel az egyik gond, hogy kevesebb marad a jutalékból, a másik meg, hogy a túl sok lé eleve gyanús. Elbizonytalanodik az ember, és nem bólint rá azonnal, mert úgy érzi, hogy több is lehet az ügyben. Egyszer a rádión hallottam, amint egy antikváriumos mesélte, hogy egy fickó besétált egy igazi ritkaságszámba menő, több száz éves bibliával és félénken megkérdezte, hogy mennyit adna érte az antikváriumos. Ő mondott egy korrekt, több milliós árat, mire a pasas se szó, se beszéd, könyvestől elrohant. Az antikváriumos - igazi filosz, és nem egy pénzéhes kalmár hiéna – nevetve mesélte, hogy ha unott képpel adott volna neki egy tizen-huszonezres ajánlatot, valószínűleg boldogan szabadult volna meg az alak a könyvtől. Ettől már csak az a vicc a jobb, amikor egy pasi csodálkozva nyit be egy antikváriumba és így szól:
- jé, nem is tudtam, hogy a régi könyveket is adják-veszik, nekem is volt egy régi német bibliám, de eltüzeltem. Valami Gutt, Guttem, vagy nem is tudom miféle név volt belenyomtatva…- Gutemberg? – vágott a szavába idegesen az antikváriumos – az, az! – ember, az egy vagyont érne! – Á, ne aggódjon, nagyon gyűrött volt, meg különben is csupa firka, valami Luther Márton az egészet telejegyzetelte.
Na, visszatérve az én sztorimhoz, az egyik srác kezdetben szórta a felajánlott pénzt, mint kiderült az első napok egyesítője után, a másik pedig nagyon filléreskedett, és ezért nem is nagyon kötöttek megállapodásokat. Én viszont egy arany középutat lőttem be, aztán a díjképzés egységesítését lényegében rám bízták. Picit több, mint egy hónap alatt négy és fél milliót kerestem. És az a röhej, hogy mint kés a vajban, úgy futott a projekt. Az egyik lepukkadtabb helyen egy srác szinte futott utánam, hogy maga az a „hivatalos ember” (amúgy akkor még én is huszonéves surmó voltam) akivel a pénzt intézni lehet? Emiatt lelkifuri? Ha nem mi, megcsinálják mások. Végülis nem kisemmiztük őket, csak egy hosszabb pereskedés után így nem juthattak még több talált pénzhez, és az se járt volna mindenkinek. Mindenesetre nem érzem úgy, hogy ezért sújtott le rám a sors. A pénzt részben feléltem, fiatalság, bolondság. Emlékszem, azon paráztunk, hogy a 2001. szeptember 11 miatt nehogy bedőljön a kifizetésünk. Ez most már naiv aggodalomnak tűnik, de akkor nagyobb volt a pánik, mint most, a globális gazdasági válság miatt.
- jé, nem is tudtam, hogy a régi könyveket is adják-veszik, nekem is volt egy régi német bibliám, de eltüzeltem. Valami Gutt, Guttem, vagy nem is tudom miféle név volt belenyomtatva…- Gutemberg? – vágott a szavába idegesen az antikváriumos – az, az! – ember, az egy vagyont érne! – Á, ne aggódjon, nagyon gyűrött volt, meg különben is csupa firka, valami Luther Márton az egészet telejegyzetelte.
Na, visszatérve az én sztorimhoz, az egyik srác kezdetben szórta a felajánlott pénzt, mint kiderült az első napok egyesítője után, a másik pedig nagyon filléreskedett, és ezért nem is nagyon kötöttek megállapodásokat. Én viszont egy arany középutat lőttem be, aztán a díjképzés egységesítését lényegében rám bízták. Picit több, mint egy hónap alatt négy és fél milliót kerestem. És az a röhej, hogy mint kés a vajban, úgy futott a projekt. Az egyik lepukkadtabb helyen egy srác szinte futott utánam, hogy maga az a „hivatalos ember” (amúgy akkor még én is huszonéves surmó voltam) akivel a pénzt intézni lehet? Emiatt lelkifuri? Ha nem mi, megcsinálják mások. Végülis nem kisemmiztük őket, csak egy hosszabb pereskedés után így nem juthattak még több talált pénzhez, és az se járt volna mindenkinek. Mindenesetre nem érzem úgy, hogy ezért sújtott le rám a sors. A pénzt részben feléltem, fiatalság, bolondság. Emlékszem, azon paráztunk, hogy a 2001. szeptember 11 miatt nehogy bedőljön a kifizetésünk. Ez most már naiv aggodalomnak tűnik, de akkor nagyobb volt a pánik, mint most, a globális gazdasági válság miatt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zsuzsanna 2009.07.23. 08:54:00
Az hogy mi abszurdum, döntse el mindenki maga...főleg egy ilyen szubjektív kérdésben, mint a HIT. Én mindig tiszteltem mindenki hitét, és cserébe az értékes, számomra fontos emberektől megkaptam a viszont-tiszteletet a saját hitemmel/annak hiányával kapcsolatban. És hogy őszinte legyek, nem azon múlik vitázunk-e erről, hogy Te miről kívánsz vitát nyitni. Én úgy érzem, elég kultúráltan írtam le a véleményem és nem anyáztam sem nyíltan, sem burkoltan senkit- Neked ez nem nagyon sikerül- ahogy elnézem mindenkit elküldtél afrancba, aki nem a Te véleményeden volt.
És kedves Edina! Ez Rád is vonatkozik! Nem értem, miért reagálsz ilyen hevesen arra, hogy nem csak Te, de én is elmondtam a véleményem...korábban már egyébként leírtam, a jelenlegi életem, gondolkodásom alapján igen úgy érzem, én nem hagynám ennyire tehetetlenül szenvedni egy szerettemet, ha ő is ezt kérné, és ha a REMÉNY már valóban pusztán a szívemben pislákolna, mert tudod, szerintem egy ember agyában eljön az a pillanat bizonyos helyzetekben amikor már csak üres frázis, hogy a REMÉNY hal meg utoljára. De hangsúlyozom, ez az én véleményem, másnak meg valószínűleg más és nem emlékszem, hogy bárkit "leugattam" vagy betámadtam volna...És nem hiszem, hogy kettőnk hsz-e közül az enyém nem lett volna "emberi" És még valami, ha már a "hagy ne meséljem el" után csak elmesélted, minden tiszteletem a nagybátyádé, és a hasonló embereké, de attól még más- pl Andris- gondolhatja úgy, hogy ő nem akar így élni és PONT. És akkor Rita, Te vagy bárki oszthatja itt az észt, hogy márpedig kérem szépen nincs joga, meg úgyis kamu, meg Isten adta az életet, csak neki van joga elvenni..Andris dönt- ha létezik- meg aki segít neki. És ha már az Istenetek megadta az embernek a képességet, hogy kioltsa a saját életét, hát bizony ezzel van aki él. Ha tetszik, ha nem.
mazsolo2 2009.07.23. 08:54:00
Annyi mindenről nem tudjuk, hogy igaz-e, nem számít, hogy eggyel több, vagy kevesebb e dolgok száma...?
Ez a blog nyilvánvalóan egy bravúrós írói és emberi próbálkozás a halhatatlanság elérésére, függetlenül attól, hogy pár napig, vagy évtizedig él még a szerző.
Rita 2009.07.23. 08:54:00
Jó éjt neked.
borota 2009.07.23. 08:54:00
Agnes 2009.07.23. 08:54:00
Van testvered?A szüleidröl is fogsz meselni nekünk?
Agi
Andris1371 2009.07.23. 08:54:00
mmk 2009.07.23. 08:54:00
Kíváncsi lennék, hogy ki mit ajánlana Andrisnak (és persze a többieknek is) a saját életéből, amit még meg kellene tenni a halál előtt.
A Love Actually filmet ajánlanám, remek angol humor, mondanivaló arról, hogy az lesz boldog aki mer és teszi, ismert szereplők, jó zenék. Fiúknak is! :)
Itt belőle egy idézet:
"Mikor a gépek becsapódtak az ikertornyokba, tudtommal a halál előtt álló emberek telefonhívásainak egyike sem a gyűlöletről vagy bosszúról szólt. Mind a szeretet üzenetei voltak."
mineknevezzelek 2009.07.23. 08:54:00
Bár a magam részéről így első olvasásra nem tudtam eldönteni, h tényleg komoly dologról van-e itt szó vagy átejtették a fejünket, de talán valahol-mindamellett, h lehet egy emberéletről van szó- nem is ez a legfontosabb. Andris akár komoly a dolog akár nem rávilágított egy olyan problémára, amelyről ugyan mindenki beszél vagy legalább is gondol rá, de ezidáig még sehol nem találkoztam azzal, h bárki is megkérdezte volna az érintetteket. És itt nem elsősorban a családra gondolok, hanem arra az emberre, akin az eutanáziát elvégeznék.
Andris talán annyiban kivételes helyzetben van, h képes kommunikálni (gondolok itt olyanokra, akik évek óta kómában vannak). Ő el tudja mondani, h mit érez és talán érdemes lenne figyelni rá...
Még, ha esetleg kiderülne, h átverás volt az egész és a "na, ma meghalok" után kapunk egy szmájlit, hogy haha... átvertelek. Andris akkor is egy hétköznapi hős marad a szememben, mert "testközelivé" tette az eutanáziát és ezen elkezdünk gondolkodni (főleg, ha a megfelelő körök kezdenek el gondolkodni rajta) akkor talán jobbá tehetjük mások életét/halálát. Az persze megint más kérdés, h mit mond a vallás és, h adott perspektívából egyáltalán mindezt szabad-e. Hogy mindez gyilkosság, öngyilkosság vagy kegyelem? És, h a Nagy Úr fölöttünk mit bocsát meg?
Pista 2009.07.23. 08:54:00
- Tokaji natúressencia (nektár) megkóstolása.
- Faith No More, Tankcsapda és Rammstein összes meghallgatása.
- THE FALL című film megnézése. (http://www.imdb.com/title/tt0460791)
Ezek mindenképp. Az elsőben vállalnám a kalauzolást. :-) De mégegyszer mondom, itt senki nem készül öngyilokra.
w.m. 2009.07.23. 08:54:00
Lukács 2009.07.23. 08:54:00
Edina 2009.07.23. 08:54:00
Lehet, hogy a kisfiúnak teljesen más a helyzete, nem is azért küldtem a linket, hanem azért, mert lehet ilyen picikén is szenvedni, és szenvedve élni. És a remény hal meg utoljóra, kedves Zsuzsanna. Azt hiszem ezek után a háttérben maradok, mert itt az sem jó, ha valaki megírja a saját véleményét, akármilyen is.
Isten tényleg nem büntet " csak úgy", elvileg nem vette el Andris életét. Pedig megtehette volna....
És hagy ne meséljem már el, hogy a nagybátyám is ebben a cipőben jár, akinek csak a kezei épek, nincs lába, a gerince ferde, de DOLGOZIK, és autót vezet. És nem egész élete volt így. Mégis van ami élteti. És lesz*rom, hogy elhiszed-e bakker.
De nem vitatkozom, és nem fogok itt regényt írni, mert senkinek nem fogok magyarázkodni, főleg nem vitába szállni bárkivel, tartom magam annyira EMBERNEK, hogy ez messze álljon tőlem.
A végén még Ritának lesz igaza. Mindenben.
Rita 2009.07.23. 08:54:00
Tehát ez a mondatod: "Miért kellene Isten felé fordulnia, hiszen ha úgy tekintjük, hogy létezik, épp ő tette ezt vele, ő kárhoztatta a fizikai tehetetlenségre..." - abszurdum.
Zsuzsanna 2009.07.23. 08:54:00
Furcsa ez nekem...úgy értem, persze, mindenki elmondhatja a véleményét, és persze ez különbözhet. És szép dolog a hit is-én személy szerint mindig irigyeltem azokat az embereket, akik a hitük révén lényegesen könnyebben túljutnak egy-egy krízisen-, de ki az akinek bármiféle joga lenne felelősségre vonni egy másik embert mert lemond a SAJÁT életéről?! Miért kellene Andrásnak példát mutatnia- annak a kisfiúnak teljesen más a helyzete és megvannak a saját példaképei valószínűleg. Miért kellene Isten felé fordulnia, hiszen ha úgy tekintjük, hogy létezik, épp ő tette ezt vele, ő kárhoztatta a fizikai tehetetlenségre...Ugyan miben találná meg a boldogságot így egy fiatalember?! Jó hogy nem tiltják már meg egyesek, hogy ő döntsön az életéről, ami valljuk be már rég nem élet, puszta vegetáció. Továbbra sem tudom eldönteni igaz-e ez a történet és ha igen, miért nem arról szól a blog, amiről ténylegesen szó van- konkrétan a lehetőségek szerinti méltóságos halálról, vagy ahhoz való hozzásegítésről-, de akár igaz, akár nem, nehezen értem azokat az embereket, akik valószínűleg tökéletes egészségben, a testük feletti tökéletes uralommal a gép mellett írják meg, mit kellene csinálnia, hogy keressen értelmet az életének, stb. Szomorú, hogy míg a háziállatait az ember megszabadíttathatja szenvedéseitől amikor már nincs remény, az EMBEREKET, a szeretteit végig kell néznie, hogy adott esetben évekig kínlódnak. Nemrég egy ismerősöm- aki a férjét rákban veszítette el- egy mondattal vigasztalt egy másikat, aki elaltatatta a cicáját, mert nagyon beteg volt: Hidd el, ha megadhattad ennek a cicának azt, amit a férjednek nem adhatnál meg még akkor sem, ha már embertelen állapotban van, akkor hálás kell legyél a sorsnak, hogy a kezedbe adta ezt a lehetőséget...
Szerintem ez a legnagyobb igazság az eutanáziával kapcsolatban.
Edina 2009.07.23. 08:54:00
Andris moderálhatja, és törölheti más hozzászólásait a blogja szerkesztőjében. Illetve saját magáét mindenki.
További szép napot!
Geisha Mermaid 2009.07.23. 08:54:00
Ferenc 2009.07.23. 08:54:00
annus 2009.07.23. 08:54:00
Én pl. saját magam töröltem a bejegyzéseim egy részét. Egyszerűen csak azért, mert utólag hülyeségnek tartottam, amit írtam. (De légyszi ne mondjátok, hogy akkor törölhettem volna a többi is.) :)
Ettől persze továbbra is lehet Andris valós és kitalált is, csak gondoltam, szólok.
Seahorse 2009.07.23. 08:54:00
Történetem 1981.március 10-én kezdődött. Ez a nap valóban megváltoztatta az életemet. Sosem fogom elfelejteni. Replő balesetet szenvedtem, és teljesen lebénulva szállítottak kórházba. A gerincem sérült, a elsp és a második csigolyán elrepedt, és mivel a nyelési reflexem és rekeszizmom is kárt szenvedett, képtelen voltam enni, inni és önnállóan lélegezni. Jóformán csak pislogni tudtam. Az orvosok persze azt mondták, hogy egy egész hátralévő életemben vegetálni fogok. Lehet, hogy ők ezt a képet látták maguk előtt, ez azonban nem számított. A dolog valójában az én fejemben dőlt el. Ott pedig nem volt más, mint egy normális ember képe, aki a sáját lábán sétál ki a kórhából.
Az gfyetlen dolog, amin a kórházban dolgoznom kellett, az elmém volt. Amint ez a helyére került, a dolgok elkezdtek maguktól összeállni.
Azt mondták, hogy mivel szétroncsolódott a rekeszizmom, örök életemben lélegeztetőgéphez leszek láncolva. Egy kis hang azonban így biztatott legbelül: "Lélegezz jó mélyeket!Lélegezz jó mélyeket! És végül lekerültem a gépről. Az orvosok szóhoz sem jutottak. Pedig egyszerűen csak nem engedtem, hogy bármi is eltántorítson célom beteljesülésének látomásától.
Azt a célt tűztem ki magam elé, hogy karácsony este kisétálok a kórházból. És úgy is lett. A saját lábamon hagytam el az intézményt. Pedig azt mondták, ez lehetetlen. Az a nap örökké bennem él.
Mindazoknak, akik most szenvednek valahol, a köveztkezőt üzenem a saját életemről, és arról, hogy mit kezdjenek a magukéval: "Az ember azzá válik, amire gondol".
m 2009.07.23. 08:54:00
Lukács 2009.07.23. 08:54:00
Lukács 2009.07.23. 08:54:00
Rita 2009.07.23. 08:54:00
Tímea 2009.07.23. 08:54:00
Figyelj, mi elfogadjuk a véleményed, és normálisan, kiokítás nélkül tudunk Veled "csatázni". Nem illetünk semmilyen negatív jelzővel, burkoltan sem. Én is leírtam, hogy elfogadom a Te álláspontodat is, de hadd legyen már jogunk a sajátunkhoz anélkül, hogy ezt kommentálnád. Írd le, hogy nem hiszel benne, ha van újabb érved, hogy miért nem, akkor írd le, elolvassuk. Azért mert nem feltételezzük mindenkiről a legrosszabbat, nem rugunk bele az utcán fekvő emberbe, az annak a jele, hogy van még ezen a világon jó- és együttérzés.
m 2009.07.23. 08:54:00
Edina 2009.07.23. 08:54:00
A másik dolog az, hogy ha VALÓDI Andrisunk van, akkor miért nem csinál/ csináltat a segítővel saját készítésű képet, akár a természetről akár másról? Miért a netről leszedett képeket tölt fel a blogba? Nem kellene, hogy pont róla legyen kép, nem feltétlen arcképet várunk, hanem valami " Andrisost". Mondjuk egy új bejegyzésben lehetne egy saját készítésű kép bármiről. Kicsit már az én szemszögömből is kezd gyanús lenni a dolog.
Andrisnak elég lenne néha röviden, tömören válaszolnia. Nem teszi. Ahogyan az elején belemélyültem az egészbe, és átéreztem, a szívem szakadt meg. Mostanra kezdenek kételyeim lenni. De örülnék, ha Andris csak egy képzeletbeli személy lenne. És nem maga a szerző.
Mindenesetre maradok a végéig veletek.
MINDENKI bejegyzésbében látok igazat! És a háttérből izgatottan követem a kommenteket.
Legyen szép napotok!
Rita 2009.07.23. 08:54:00
És, igen Geisha nem hinném el ha fotót látnék egy temetésről (az előző bejegyzés kommentjére válaszolva), mert eddig sem fedte fel magát a blogíró, akkor miről azonosítanád hogy valóban ő az?
Az már eleve gyanús, hogy nagyon ritkán és kevés kérdésre válaszol Andris, no de nem hiába nem teszi...ha mindenre válaszolna bukna is totálisan, így még a maradék rejtélyességével némelyetekben élteti a hitet valódisága felől.
Pista, osztom a véleményed.
Gitti 2009.07.23. 08:54:00
Pista 2009.07.23. 08:54:00
Geisha Mermaid 2009.07.23. 08:54:00
Tímea 2009.07.23. 08:54:00
Pista 2009.07.23. 08:54:00
Edina 2009.07.23. 08:54:00
Szép napot!
Edina 2009.07.23. 08:54:00
Ha te így reagálsz a dolgokra, mit szóljon ez a kisfiú???
http://www.harzamark.lapunk.hu/
Milyen példát mutatsz? Igenis meg kéne mutatnod, hogy nincs vége!
Gitti 2009.07.23. 08:54:00
Kosztolányi..A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
krisztina 2009.07.23. 08:54:00
Semmit nem veszítesz vele, sőt ....talán van még segítség!
Ferenc 2009.07.23. 08:54:00
tiedadontes 2009.07.23. 08:54:00
Szerintem valamit még nem próbáltál ki. Úgy értettem, nem hiszel Istenben. A hited nem változtat a tényeken. Mi van, ha mégis van Isten és igaz a Biblia? Miért nem teszel egy próbát? Egy életed van. Nincs mit veszítened.
Hárpia Náncsi 2009.07.23. 08:54:00
Geisha Mermaid 2009.07.23. 08:54:00
Tudom: millió helyen jártál már, de mindig!!! konzíliumot kell kérni, egy orvost nem elég megkérdezni! Vagy már az se tartana vissza, ha egy szakember írásba adná, hogy műtéttel javítható az állapotod?
Petra 2009.07.23. 08:54:00
holdkelte 2009.07.23. 08:54:00