Született szkeptikus vagyok a természetfeletti hókuszpókuszokkal szemben és nagyon úgy néz ki, hogy így is halok meg. Napok kérdése. És mint egy jó tíz évvel ezelőtti porleves reklámban mondta az öreg nagyfater, aki nem akart a lánya vagy menye, de valójában a Maggi vagy a Knorr leveséből enni, azzal az indokkal, hogy nem szereti a levest és az ő korában már nem nagyon változik az ember. Aztán persze a reklám forgatókönyve szerint éjjel suttyomban leosont, hogy porlevest főzzön magának és abból lakmározzon. Speciel ennek a reklámnak számomra olyan üzenete volt, amit a kreatív nem hinném, hogy olyan nagyon a célkitűzései közé emelt volna, hogy az öreg gyakorlatilag úgy élte le az életét, hogy senki se tudott neki egy normális levest főzni.
Na de ne kalandozzak el. Azt elég balgaságnak tartom, hogy majd hófehér lepedőbe burkolózva, angyalszárnnyal lebegtetek ki és a felhőn álló glóriás öregúr majd megcsinálja a balanszot életem jó meg rossz cselekedetei között.
Reálisabbnak tartom, hogy a gémóver az nem más, mint az, hogy mindennek vége. Nem borozunk már többet a gangon, satöbbi. Más lapra tartozik, hogy én öt éve már sehol se borozok, de eztán a satöbbi se lesz.
Persze mindebben biztos nem vagyok, végül is csak nyerhetek, ha nincs igazam, nem igaz? Jó, nem voltam egy Teréz Anya, de azért Goebbels méretű bűnlajstromom sincs. Pár „majd hívlak” aztán meg mégse, meg számla nélküli okosság, de nem lenne túl fair, ha mindezért az idők végezetéig valami gusztustalan löttyel teli forró üstben főznének. Na, ne! Ilyen úgy sincs, hagyjuk a dajkameséket. Különben is, a méltóságom és a szabad akaratom többet számít, mint hogy az ettől való parától növényként vegetáljak akár hosszú-hosszú évtizedekig.
Néha rám jön egy gondolat, egyre gyakrabban, de talán még a balesetem előtt is gondoltam rá, hogy mi van akkor, ha mégis van valamiféle halhatatlan lelkünk, de az statikus? Értsd, ahol meghalunk, ott fog a szellemünk vesztegelni az idők végezetéig és csak a vakszerencsén múlik, hogy még ki mindenki és mikor halt meg a környeztünkben. Mondjuk, ha kórházban hunyunk el, akkor a például 1920-ban épült kórteremből napjainkig ott ragadt lelkekkel kvaterkálhatunk az idők végezetéig. Házmesterrel, osztályvezetővel a statisztikai hivatalból, sarki fűszeressel, biztonsági őrrel stb, de ha például a mohácsi emlékműnél egy véletlen, banális baleset folytán mi is a Csele patakba veszünk, akkor akár magyar és török vitézek közt találhatjuk lelkünket, vagy magának II. Lajosnak a sirámait hallgathatjuk, amíg a világ a világ. Persze ez így ökörség. Ha mégsem az van, hogy a végén jöhet egy pont, hanem kell még valami más, majd igyekszem megtalálni a módját, hogy a blogolvasóimnak üzenjek. Elő az asztaltáncoltatásos kellékekkel:-)
Na de ne kalandozzak el. Azt elég balgaságnak tartom, hogy majd hófehér lepedőbe burkolózva, angyalszárnnyal lebegtetek ki és a felhőn álló glóriás öregúr majd megcsinálja a balanszot életem jó meg rossz cselekedetei között.
Reálisabbnak tartom, hogy a gémóver az nem más, mint az, hogy mindennek vége. Nem borozunk már többet a gangon, satöbbi. Más lapra tartozik, hogy én öt éve már sehol se borozok, de eztán a satöbbi se lesz.
Persze mindebben biztos nem vagyok, végül is csak nyerhetek, ha nincs igazam, nem igaz? Jó, nem voltam egy Teréz Anya, de azért Goebbels méretű bűnlajstromom sincs. Pár „majd hívlak” aztán meg mégse, meg számla nélküli okosság, de nem lenne túl fair, ha mindezért az idők végezetéig valami gusztustalan löttyel teli forró üstben főznének. Na, ne! Ilyen úgy sincs, hagyjuk a dajkameséket. Különben is, a méltóságom és a szabad akaratom többet számít, mint hogy az ettől való parától növényként vegetáljak akár hosszú-hosszú évtizedekig.
Néha rám jön egy gondolat, egyre gyakrabban, de talán még a balesetem előtt is gondoltam rá, hogy mi van akkor, ha mégis van valamiféle halhatatlan lelkünk, de az statikus? Értsd, ahol meghalunk, ott fog a szellemünk vesztegelni az idők végezetéig és csak a vakszerencsén múlik, hogy még ki mindenki és mikor halt meg a környeztünkben. Mondjuk, ha kórházban hunyunk el, akkor a például 1920-ban épült kórteremből napjainkig ott ragadt lelkekkel kvaterkálhatunk az idők végezetéig. Házmesterrel, osztályvezetővel a statisztikai hivatalból, sarki fűszeressel, biztonsági őrrel stb, de ha például a mohácsi emlékműnél egy véletlen, banális baleset folytán mi is a Csele patakba veszünk, akkor akár magyar és török vitézek közt találhatjuk lelkünket, vagy magának II. Lajosnak a sirámait hallgathatjuk, amíg a világ a világ. Persze ez így ökörség. Ha mégsem az van, hogy a végén jöhet egy pont, hanem kell még valami más, majd igyekszem megtalálni a módját, hogy a blogolvasóimnak üzenjek. Elő az asztaltáncoltatásos kellékekkel:-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
khaty21 2009.07.18. 09:09:00
Úgy döntöttem én hiszek neked.Beleolvasgattam az előző hozzászólásokba? /hát nem kellett volna/
Van saját véleményem , mélységesen egyetértek veled és igyekszem átélni az érzéseidet, bárt ez lehetetlen.
A hozzád hasonló élethelyzettől, ki ver a víz, m ég kisebb bajok is nagyon idegesítnek.
Én sem tudnék így élni, bár én sokkal idősebb vagyok tőled.
Minden tiszteltem azé az emberé , aki felvállalja, hogy segít rajtad.
Az Isten vezérjen utadon!!!
És nem éltél hiába, ne feledd mindenkinek van dolga itt , aki ide született.
Szüless újra szépnek és egészségesnek!!
Áron 2009.07.18. 09:09:00
Rita 2009.07.18. 09:09:00
(A szüleim halála semmiképp nem függ össze a bloggal. Azt az empátia kedvéért írtam le.)
Na de nem lehet mindenkinek kiemelkedő logikája, IQ-ja vagy éppen memóriája :)
Áron 2009.07.18. 09:09:00
Áron 2009.07.18. 09:09:00
Áron 2009.07.18. 09:09:00
Meghaltak a szüleid ezért Andris kamuzik... Bocs de a logikám mindig is rossz volt, valahogy nem látom az összefüggést...
Rita 2009.07.18. 09:09:00
A Sorstól kaptam annyi leckét, hogy ne egyek meg minden sz*rt amit elém tosszantanak. Azonban mélységesen elítélem az efféle kísérleti fantáziaszüleményeket, ezért ez tirpákság és az empátia mellőzése ez esetben!!!!
No, de vagyok annyira kíváncsi, mint mindannyiotok, hogy végig követem az immár 11 napot :)
w.m. 2009.07.18. 09:09:00
hujder 2009.07.18. 09:09:00
Úgy látom már nem is Andrásnak érdemes írni! Kiszabadította a szellemet a palackból...akár igaz a story, akár nem. Neki gratula. Ti tudjátok min vitatkoztok? Miért is ez a nagy indulatfelhő? Lehet, hogy tényleg egy pszichológia szakos egyetemista szakdolgozatát írjátok, de ha nem? Én még mindig azon gondolkodom, hogy miért nem lehet segíteni neki? Vajon miért nem akarja, hogy többet tudjunk"róla"? Minden egyes kérdés csak kérdést szül... semmi másra nem jó ez a blog, minthogy elmélkedjünk! De az igazi elmélkedéshez meg kevés! Innen tovább lehet lépni, vagy csak várjuk a következő részét mint a délutáni tv-shownak? Szerintetek? Vajon az írásaink miben segíthetnek Andrásnak? Segítenek egyátalán? ( ja, még nem válaszolt a kérdésemre: ÉRDEKLI Őt, az olvasó?) vagyis mi?
Zoli
Áron 2009.07.18. 09:09:00
Látom elég művelt vagy, így még meglepőbb az empátia teljes hiánya amiről itt számot adsz...
Agnes 2009.07.18. 09:09:00
Különbseg,hogy valaki vegtagok nelkül születik,ugy nö fel,megtanulja csonka vegtagjait hasznalni,ugy ahogy mi sosem tudnank,es el tudja magat latni,vagy hogy valaki megbenul,es keptelen barmit önalloan tenni.
Belegondoltal hogy csak 5 perc benan milyen lenne?Probald ki hogy csak ülsz es nem mozdulsz!Hoppa,mit vettel eszre?"Jaj ne,viszket az orrom,nem tudom megvakarni",vagy "Oh pisilnem kell,de nem tudok kimenni".Milyen lehet ha valaki nem tud önalloan enni,tisztalkodni stb.?Vagy egyszerüen csak kinyitni egy könyvet,es azt olvasgatni,megsimogatni egy kisallatot,mittudomen,olyan sok peldat lehetne hozni...
A fiatalember akit felhoztal,nem mellesleg ugyancsak jol nez ki,azon felül hogy ellatja magat.Nem hiszem hogy maganyosan kell tengödnie.
Mondok en neked egy masik peldat:Jacqueline Saburido-t!Te lennel az ö helyeben?Es meg csak nem is tul jo pelda,mert meg ö sem bena.
kovacsgeri 2009.07.18. 09:09:00
ja és előző hszemhez visszakanyarodva *áLLásponton
Agnes 2009.07.18. 09:09:00
pl valaki begepeli neki a szöveget,amit lediktal.
Jo,persze,lehet hogy kamu az egesz,de mi van ha megsem?Pl.ha kiderül a vegen,hogy csak atveres,nem azt fogom gondolni "fu,jol atvertek",hanem hogy "jaj,de jo,hogy megsem hal meg az a fiu":(
Fura a hozzaallasotok.
kovacsgeri 2009.07.18. 09:09:00
ha hangvezérléssel írod a bejegyzéseket, akkor hogyan lesznek tipikus elgépeléses hibáid??
Ritával vagyok egy álásponton
borota 2009.07.18. 09:09:00
Földi 2009.07.18. 09:09:00
- ":)"
- "Ne röhögtessetek"
- "Még életemben nem írtam blogot, de egyszer élünk, miért ne tenném meg halálom előtt?"
- "kevesebbet gondolok majd rá"
- "a döntésem"
- "legszebb gyerekkori emlékem"
- "még teljesen bénán is lehet szemétkedni"
Ezek szerint mosolyogsz, nevetsz, alkotsz, gondolkozol, döntesz, emlékezel, "szemétkedsz".
Elég sok olyan embert ismerek, aki az utóbbin kívül egyikre sem képes.
Ítélkezni nem szeretnék, de nekem is egy etikátlan és ízléstelen eutanázia-kampánynak tűnik, amit napokon belül felkap a média. Túl sok a logikai bukfenc, és meglepődnék, ha egy halálra készülő (vagy felkészült) embernek ezek lennének az utolsó gondolatai. Azért remélem tényleg csak kamu.
jancsika 2009.07.18. 09:09:00
már elejétől kezdve követem az egészet, és azóta furdal a kíváncsiság, hogy miért 14 nap? Ha döntésed visszafordíthatatlan és végleges, akkor miért kell várni? Mi a jelentősége ennek? Ha várni kell valamire, akkor honnan tudod pontosan, hogy az 14 nap múlva fog bekövetkezni?
Andi 2009.07.18. 09:09:00
Van egy blogom: http://duchenne/freeblog.hu, ami a kisfiamról, a betegségről, kutatási eredményekről (főleg) és a küzdelemről szól. És sajnos minden szava igaz.
Andris1371 2009.07.18. 09:09:00
Gergő 2009.07.18. 09:09:00
Rita 2009.07.18. 09:09:00
Andris1371 2009.07.18. 09:09:00
Könyv: Whartontól a Madárka nagy hatással volt rám, dal: Peter Seegertől a Mondd, hol van a sok virág? (Where have all the flowers gone) angolul és németül Marlene Dietrich előadásában, magyarul Hernádi Judittól, film: Ponyvaregény.
Agnes 2009.07.18. 09:09:00
Melyik az a dal,amit ha egy oran keresztül hallgatsz ujra es ujra,akkor sem unod meg?
Melyik az a film,ami annyira megmaradt benned,hogy ha 10 evig nem lattad,akkoris benned vannak a kepkockak,es a szövegek?
Agi
Agnes 2009.07.18. 09:09:00
"Olvasok, tévézem, rádiózom, internetezem. Hangvezérléssel sok mindent irányíthatok. Csak éppen nem élek"
Erröl az jutott eszembe,hogy gyakran mi,egeszseges emberek is csak ezt tesszük,es ez elkeseritö!!!Azt hiszem jobban meg kene becsüljük az eletet,több idöt a szabadban tölteni,vilagot latni,nem negy fal köze zarva,gep elött ücsörögve,hanem kihasznalva a lehetösegeket,az idönket;sportolni,es nem a tv elött gubbasztani,szerelmesnek lenni,es azt ki is mutatni,elmondani annak a valakinek,es nem magunkban tartani;valora valtani az almainkat ahelyett hogy csak varjuk a sült galambot.
Minden elismeres,hogy egyatalan az elmult 5 evet vegig birtad csinalni!Azt hiszem a legtöbbünk 5 percig sem birna:(
Jaj olyan sokmindent szeretnek irni neked!!!
Gondolom nem lehet privat levelezni veled,pedig olyan sok minden erdekelne,kedvenc könyvek,filmek,zenek...
Agi
Hanzo 2009.07.18. 09:09:00
krisztina 2009.07.18. 09:09:00
monirit 2009.07.18. 09:09:00
Az öngyilkosság nem megoldás. Merő önzéseden túl gondolkodtál már azon, hogy akik számára fontos vagy, és ők is fontosak neked, mekkora fájdalmat okoznál értelmetlen haláloddal? Keress rá Nick Vujicicra a neten, töltődj fel az élete példájából, és szedd össze magad! Az életed megváltozott, de nem vált értelmetlenné, más értékeket képvisel, mint ezelőtt. Töltsd be küldetésed, amiért e világra születtél, mert egyszeri vagy és megismételhetetlen!
Happiness :) 2009.07.18. 09:09:00
Szerintem mindenkinek joga van ahhoz,hogy döntsön a sorsáról.Senkit nem lehet arra kényszeríteni,hogy szenvedjen és úgy kelljen "élnie",ahogy nem sok ember akarna.
Nekünk könnyű azt mondani,hogy élni kell és kész.Nem mi vagyunk az ő helyében.
Amúgy ez tényleg jó téma lenne egy psziChológia szakdolgozathoz.:)
krisztina 2009.07.18. 09:09:00
Mindenesetre várom Andris további bejegyzéseit!
Tegnap kértem, hogy meséljen magáról, de furcsa módon, törlődött a hsz.-om!
Azt hiszem , ő inkább a mi véleményünkre kiváncsi!
Rita 2009.07.18. 09:09:00
Gratulálok Andris, ez egy jó módszer! :D
Rita 2009.07.18. 09:09:00
Ha nem érted, miről beszélek, művelődj még egy kicsit.
Maybenek is ajánlok némi blog böngészést, hátha rádöbben, hogy a mai tinik iszonyatosan át tudják ejteni az efféle naív szerzeteket, mint ti vagytok.
Ha a lejárt 12 nap után nem lesz ezen a blogon bejegyzés, tuti, nem fogom azt gondolni, hogy mégis a kegyes eutanázia alanya lett Andriskánk.
Nofrit 2009.07.18. 09:09:00
borota 2009.07.18. 09:09:00
Maybe 2009.07.18. 09:09:00
Mindenestre pihent agyú vakációzó tinik nem állnak neki ilyeneknek, de főleg nem ilyen stílusban. Szerintem ez túlmegy egy unatkozó tini IQ szintjén, mutass csak egyet, aki ilyen kaliberű postokat képes írni! Még ha csak az unalomvezeti is rá...
Áron 2009.07.18. 09:09:00
Lehet, hogy igazad van és kampó az egész, de ha mégse akkor iszonyatosan tirpák vagy. Direkt fogalmaztam ilyen keményen h eljusson hozzád....
Rita 2009.07.18. 09:09:00
Egyébként azért irtam igy, ilyen keményen, mert úgysem hiszem el ezt a zagyvaságot. Pihent agyú vakációzó diák fantázia szüleményei egy oldalon :P
Andris1371 2009.07.18. 09:09:00
Ömlesztve igyekszem válaszolni a másik posztokhoz írt kommentekre is. Valaki kérdezte, hogy érdekelnek-e a kommnetek. Igen, bár nem befolyásolnak, de vannak nagyon szívhezszólóak és többnyire mindenki kedves. Köszönet érte, megerősítettétek, hogy nem volt hiábavaló e blog. A szakállas srác videójkát láttam már korábban, le a kalappal előtte, nagyon tisztelem, de nem vagyunk egyformák. Ő születése óta így élo, nem tapasztalta meg, milyen másképp és ő mégis mozgásképes. Ezzel nem magamat akarom sajnáltatni, csak mások vagyunk, na. A Belső tengert láttam, hozzám közelebb áll. A valláshoz való viszonyomat ebben a posztban kifejtettem, de tisztelem más sziklaszilárd hitét, ami az őssejtkutatást illeti, vannak visszafordíthatalan dolgok, amin csak a csoda segíthet, még egy hatalmas tudományos áttörés sem és inkább tiszta elmével zárnám le a dolgaim. Segálykiáltást ne itt várjatok, tőlem sokkal bátrabb emberek sem kértek. Például azok a tűzoltók, akik teljesen épen kockáztatják életüket bajba jutottak megmentéséért.Üdv mindenkinek.
borota 2009.07.18. 09:09:00
Virág Tünde 2009.07.18. 09:09:00
Gothika 2009.07.18. 09:09:00