Tegnap eljöttek egyik unokanővéremék elbúcsúzni. Bármennyire is erőltettük a jópofizást, sírdogálás lett a vége. Három éves kislánya csodálkozva kérdezte:
- Miért síjtok, nem pucoltok hagymát?
Tökéletes kérdés. Ezen önkéntelenül nevetgéltünk. Mondtam, hogy becézzék Hagymácskának, így majd rám is gondolnak. Utólag, nem biztos, hogy bölcs dolog volt egy kisgyerekre ezt a gyászos terhet ráakasztani. De majd a szülei eldöntik, hogy csak tapintatból bólintottak-e rá az ötletemre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.