Olvastam valahol, hogy indíthatsz blogot bármilyen témában, az ötvenvalahanyadik hozzászólást követően a felek óhatatlanul egymással kezdenek anyázni. Hát úgy néz ki, hogy ez nem csak a csizmavásárlási tanácsadásra, a kisállattartás apró titkaira, na meg a segédeszközök rejtett világára vonatkozik, hanem mindez ide hozzánk is begyűrűzött.
De talán nincs is ezzel semmi baj, hisz mindannyian különbözünk. Akkor kezdjük velem, hogy miben vagyok más, mint a például felhozott sorstársaim? Szerintem elég reális az énképem, és nem tartom magam se különösen bátornak, se pedig gyávának (talán több az ilyen voks). Nézzétek, valaki így is látná az életének az értelmét, én nem. Nem menekülök és végképp nem sajnáltatom magam, legalábbis én úgy érzem, de lehet, hogy mégis kezdek becsavarodni, mert elég sokan azt írták? Ha így folytatnám, akkor tuti eljönne annak is az ideje. Minden elismerésem azoknak, akik így is megtalálják az élet apró örömeit, küldetéstudatuk van, vagy fegyelmezetten végigcsinálják a maga „természetes” módján, már amennyire a tengernyi gyogyótól mindez természetesnek minősülhet. Senkit nem akarok befolyásolni, azt meg végképp nem szeretném, ha példám ragadós lenne. Én egy meglehetősen egyszerű figura vagyok. Olyan ókori görögös „ép testben ép lélek” elvet valló, viszont az enyém meg cseppet sem az. És ez tény, nem önsajnálat. Jó, tudom, hogy egy 34 éves test már nem 20 éves (tisztelet a kivételnek, pl. a még annál is több Maldini) de azért alapjáraton még ereje teljében van. Lehet, hogy már felszedett némi kappanhájat a sok ülőmunkától, de egy vasárnap délelőttöt simán végigfocizik, arról meg ne is beszéljünk, hogy ha kell, kemény a pélója, mint a beton. Nálam ez már nem lesz, sőt ennek a töredéke sem, ezért akarom, hogy addig legyen vége, amíg tényleg nem csak a nyálam csorog, amint üveges tekintettel révedek a nagy büdös semmibe. De elfogadom, hogy másnál mindez másképp működik. Hisz lehet valaki gyönyörű és iszonyúan tehetséges egy kerekekre szerelt rozoga fotelben ülve, hetven és a halál között, pusztán azzal, hogy így sóhajt fel: „Ramona!” míg más 25 évesen 90-60-90-es mérettel, és az 1 perc világbékés helyett akár negyedórás Shakespeare nagymonológgal is tűnhet közönségesen szánalmas műripacsnak.
Ok. Jó titeket olvasni és kiírni magam, de belőlem nagyjából ennyi, ami sztori, az Életem két utolsó hete huszonhatodik évadként felmelegítve már távolról se lenne ilyen.
De ez kizárólag az én ügyem, szigorúan személyre szabott „edzéstervvel”, eszetekbe ne jusson követni, vagy másnak ajánlani!
Páran kértek tőlem tanácsot, na, erre végképp nem számítottam, de miért is ne, próbáljuk meg:
Valaki kérdezte, hogy mit tegyünk, hiszen bármikor bekövetkezhet ilyen fatális baleset, mint velem. Gyorsan utazzunk el oda, ahová régóta vágyunk, hívjuk át a szomszéd-fiút, lányt stb? Persze, semmit se halogassunk a végtelenségig, de azért nem eszik olyan forrón a kását. Én nagyon megszívtam, de rengetegen meg kicsit szívják meg, ami cseppet se látványos, viszont az se egy főnyeremény. Gondolok arra, hogy biztos egy csomó blog elhanyagolt cukorbetegségekről, meg egyéb nyavalyákról szól, csak azok nyilván nem olyan „látványkonyha” mint az enyém. De számszerűleg több ember jár pórul ilyesmi miatt. A helyzetem ellenére nem hiszek a 100% sorsszerűségben. Kössük be a biztonsági övet, ne cigizzünk, spanglizzunk, koleszterinbombázzunk ész nélkül, ha már én vagyok pár olvasó Máray-Hamvas-Müller pótlója, az én Füves könyvem se úgy üti fel a hozzávalókat négy személyre, hogy „végy egy Rizla +-t”:-), de azért élvezzük az életet. Néha ha jól esik, csapjunk oda az agysejteknek, Norbinak se kell mindent észrevennie:-). És talán gondolkozzatok el azon, hogy mi az, ami számotokra magatehetetlenül is kellő örömöt okoz, vagy hittel tölthet el, esetleg biztos-ami biztos, már most keressetek valami ilyesmit.
Valaki kérdezte, hogy szerintem a nagyapám mit javasolna? Azt, hogy ő hozzám hasonló helyzetben lenne, egyszerűen nem tudom elképzelni. Most lehet, hogy azt hiszitek, ilyen nincs, pedig így van. Őt napközben ágyban, pizsamában, ugyanúgy, mint néhai Antall Józsefet (’course, őt tévén), életemben csak egyszer láttam, amikor kivették a vakbelét és meglátogattuk a kórházban. És, hogy ő mit mondana nekem? Tőle nagyon távol állt az olyasmi, hogy valaki ennyire magatehetetlen. Ő még a „nagyon beteg, haldoklik, majd meghal” sémában szocializálódott. Igazándiból nem szeretném, ha így látna és nem is mondanám el neki a tervem.
És, hogy ti milyenek vagytok? Néhány Scherlock Holmes, Miss Marple és hangvezérlő IT szakember itt settenkedik közöttünk. Le a kalappal a legutolsó tárgyilagos, korrekt fejtegetésével, ezt a legkomolyabban mondom. Csakhogy, mint a tegnapi posztban írtam, egy „nulladik típusú” hangvezérlésbe sok minden belefér. Telefonon diktálni, kérni kijavítást, kiegészítést stb. Személyes képet szándékosan nem rakok fel. Ízlés dolga, na meg kockázatkerülés. És van, akit az se zavarna, ha netán blöffölnék (higgyétek el, speciel engem a legkevésbé-)). Mert így is kaptok valamit. Amikor Londonban éltem, olykor átbicajoztam a Hyde Parkon és meghallgattam a Speakers’ Corner szónokait. Hát, ez egy meglehetősen megkopott hagyomány volt úgy 11-12 éve, de gondolom manapság sem éli reneszánszát, hisz a tömegmédia mindenütt jelen van ezerrel. Többnyire hosszúszakállú, valószínűleg urdu, pastu és arab szónokok beszéltek Koránnal a kezükben, de azért akadt két konstans angol szónok, egy mókásan sovány, ultraradikális marxista, meg egy ötven körüli, félresiklott karrierű, bohém életművész, aki mindig ugyanazt fújta, azt viszont élvezetesen. A mondókája nagyjából abból állt, hogy előadta mennyire monoton, szar dolog a napi robot. Megszavaztatta a közönséget, hogy kézfelemeléssel jelezze, aki valóban élvezi a munkáját. És mindig elégedetten állapította meg, hogy alig pár kéz lendült a magasba. Majd elmondta, hogy: - Nos, akkor ti többiek holnap telefonáljatok be a főnökötöknek, mondjátok el neki, hogy az ég gyönyörűen kéklik, a Nap süt, ma nem megyek be dolgozni, és holnap se, meg soha többé! - Ezen persze a közönség jót nevetett, mert ügyesen adta elő, de azért a tanácsát nyilván egy épeszű ember se követte. A másik, jól elsütött közhelyen alapuló poénja azon a szónoki kérdésen alapult, hogy mi a különbség a haknis (entertainer) és a művész (artist) között? A haknis egyszerűen azt adja a közönségének, amire szüksége van, míg a művész azt, amiről a közönsége nem is sejti, hogy szüksége van. (A fordítás elég tanyasi, bocs).
Na meg akad, akinél lejt a szolidaritás pálya. Isten bizony, nem vagyok egy Esterházy rajongó, sőt, de egyszer láttam a tévében, amint felolvasta egy saját írását a toleranciáról, na az nagyon ott volt. A sztori dióhéjban: A család kiviszi a folyópartra az idős, rokkant rokont. Gyengéden kiveszik az autóból, beültetik a tolószékébe, a kedvébe járnak, amiben csak tudnak, stb. Majd az egyikük megpillant egy háromlábú kutyát bicegni és döbbenten felkiált: - De hisz ez nyomorék, selejt, az ilyen miért van itt? És vannak, akiknek erős a hitük, mert sziklára épült és az égi meg a földi törvényeket is betéve tudják, míg mások inkább a szent ágostoni, „szeress és tégy amit akarsz!” jegyében, szenvedélyesen és őszintén kommentelnek: „hagyd már azt a hülye törvényt! Mindenki tudja, hogy a törvény NEM JÓ! Nem véletlenül engedélyezik a passzív eutanáziát, és pl. Svájcban...akik tőlünk sokkal fejlettebbek az aktívot is!!!”
Vannak, akiknek hozzátartozójuk, ismerősük hasonló, meg tán még keményebb tragédián ment keresztül és akad olyan is, aki kisfia súlyos betegsége miatt mindent megmozgat. A Lorenzo olaja c. film jutott róla eszembe, csak ott az apuka -Nick Nolte játszotta- volt az, aki valóságos tudós kémikussá képezte magát, csakhogy segítsen fián. Landi, megtiszteltetés, hogy „rám írtál”, megnéztem a blogod ( http://duchenne.freeblog.hu) vagyis Barni fiad blogját, és te vagy az igazi hősnő bakker, nem Lara Croft:-).
De úgy érzem, hogy mindannyitoktól egy adag őszinte szeretetet, aggódást, érdeklődést kapok, és azzal sincs baj, hogy fikázó is van a csapatban, hisz attól igazán emberi egy blog. Szóval köszi nektek, sok-sok Bátor Segítőm -:) beleértve a csendes többséget is. A nem kommentelő, Ismeretlen Olvasót, akinek nyilván ugyanúgy megvan a véleménye. Ami lehet akár lakonikus tömörségű, pl: „faszság” de az se kizárt, hogy azon agyal, hogyan is építhetné be mindezt a szakdolgozatába. Csak egy valamit ne tegyetek. Ebbe az egészbe ne lovagoljátok bele magatokat túlontúl. Tegyétek föl a Ramayat, igyatok egy csipkebogyó teát és élvezzétek az életet. Hé, ez nektek csak egy blog, csak nekem az élet!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
evedroid 2009.07.22. 09:13:00
és ha épp azon kapnám magam megint, hogy az élet apróbb cseprőbb problémáin rágódnék, rá fogok nézni a blogodra, mosolygok majd, és emelt fővel élvezem tovább az életet amíg még lehet, és ugrom át a gátlásaimat, akadályokat amiket nagyrészt magamnak állítok fel, de eltörpülnek a te 'kis ügyed' mellett.
mert ugye "...s tulajdonképpen az összes nehézség mélyén meghúzódó akadályt saját értéktelenségünk tudata jelenti."
neked pedig sok sikert az új életed felé :)
xE
Geisha Mermaid 2009.07.22. 09:13:00
Rita 2009.07.22. 09:13:00
Andris meg majd bizonyára jól szórakozik azokon a sorokon :)
Talán leszedi a blogot...
Talán a "Segítő" jelzi majd, hogy pont került az i-re, Andris elment...
Talán... még sorolhatnánk...
Geisha Mermaid 2009.07.22. 09:13:00
Ez nekünk sem csak egy blog....
Geisha Mermaid 2009.07.22. 09:13:00
noromodic 2009.07.22. 09:13:00
Rendorseg? Zizidoki? Ezt torlod, mer off-topic?
Tibor 2009.07.22. 09:13:00
Volt nekem egy nagybátyám, aki totál egyedül maradt (felesége meghalt, gyerekei kirepültek és rá se szarnak), és a család megpróbálta rábeszélni, hogy legalább egy kutyát vegyen magának.
Nos, azt válaszolta, hogy senkit és semmit nem akar többé elveszíteni, s ennek a legjobb, legbiztosabb módja, ha nem köti érzelmi kötelék még egy állathoz sem.
Csak szólok. És persze Andrist nem akarom egy kutyához hasonlítani - még mielőtt valami széplélek ezzel találna megvádolni.
Áron 2009.07.22. 09:13:00
Egy dolgot árulj el: ha meglesz a dolog (a pont az i-n). Egy hét mulva ha jól számolom...
Akkor mi lesz a segítőddel? Nyílván kihívja a mentőket, akik megállapítják, hogy beadtak neked mondjuk egy injekciót. Őt m elviszik a rendörők, a bíróság elitéli gyilkosságért...
Nem kell konkrétumot írnod, de ugye máshogy csináljátok majd? Úgy értem okosabban ennél, úgy, hogy ne kelljen a csillagba mennie...
Anka 2009.07.22. 09:13:00
Tímea 2009.07.22. 09:13:00
zottyo 2009.07.22. 09:13:00
Lujza 2009.07.22. 09:13:00
holdkelte 2009.07.22. 09:13:00
Gothika 2009.07.22. 09:13:00
borota 2009.07.22. 09:13:00
mirawen 2009.07.22. 09:13:00
Egyébként hülye, kérdés, de egész nap ágyban vagy? Csak van tolószéked...?Azzal ki lehet mozdulni, még ha segítővel is. Ráadásul mehetsz a végtelenségig, amíg bírod.:) Meg persze amíg, a kísérőd bírja.
Tényleg! Lehetne maratont csinálni!
Annyian gyűltünk itt össze, meg annyian lennénk még akik szívesen sétálnának Veled , ha lehet!Akár az egész országon keresztül vihetnénk!:D Na?
Agnes 2009.07.22. 09:13:00
A baratnöm batyja 3 eve halt meg baleset következteben.A csalad -öt kiveve- elment a szülök hazassagi evfordulojat ünnepelni.Bicajjal tartott hazafele,mar majdnem otthon volt,amikor elülöttek.Azonnal szörnyethalt.24 eves volt.
Mintha mar önmagaban nem lenne epp eleg szörnyü,hogy arra kellett hazamenjenek,ö mar nincs,meg a baratnöm vallan is maradt a teher,
amiert ök mindig veszekedtek.1 percig nem hagytak beken a masikat,mindig jart a szajuk,folyton marakodtak.
En a kisöcsemet mindennel jobban imadom,nagyon összetartoak vagyunk,es a baratnöm mondja is mindig,milyen jo hogy mi igy vagyunk,mert öt mennyire bantja hogy mindig veszekedtek.
Szeressetek,es becsüljetek meg a testvereteket,szüleiteket,gyermeketeket,mutassatok ki mennyire szeretitek öket,mert sosem lehet tudni,meddig vagyunk együtt velük.Lehet,hogy mi veszitjük el öket,de az is lehet hogy ök veszitenek el minket.
Minnel több szeretet adtok,annal több marad belöle nektek!!!
hujder 2009.07.22. 09:13:00
Most "edzettem" 8 nyaki gerincsérült, onnan teljesen béna 19 és 34 közötti fiatalemberekkel. Kerekesszékes rugbyt játszanak és készülnek Londonba. Egyikük azt mondta, hogy csak azért is élni fog!
Te mindent kipróbáltál? Nem hagytál ki semmit?
Zoli
Gitti 2009.07.22. 09:13:00
Egyszer régen, elkövettem egy hibát.
Talán, ha 10 éves lehettem.A napi feladat szerint szerint, el kellett vinnem a kutyát sétálni.Otthon mindig elmondták, csak a gyalogátkelőhelyen mehetek át.Vigyázz magadra és vigyázz rá is...mondta mindig anya.
A zebra,nekem akkor, túl messze volt. Persze a barátok és a játszótér pont szemben az út túl oldalán.Gondoltam nem lehet baj, csak átfutunk, úgy sem tudják meg, hogy vétettem, és milyen bátor dolog, ezt megtenni.
Én láttam, jön az autó, de csak én, a kutya csak a labdát látta, ami ott pattogott a túl oldalon...hiába kiabáltam.
Már csak a fájdalmas sikoltását hallottam és azt hogy repül az út széle felé.Örökkévalóságnak tűnt amíg odaértem, de emlékszem, ezerszer elmondtam magamban istenem add, hogy túl élje, add hogy ne legyen semmi baja..Ma is beleborzongok,ha erre gondolok.Ennyi év után is a szemem előtt van a kép a fülemben a hang..mert hibásnak éreztem magam.Szaladtam hazáig, hogy segítsen valaki,hogy felébredjek a rémálomból.. Sokáig, ezzel álmodtam és ha rágondoltam, minden zsigeremben a bűntudatot éreztem, pedig túl élte és még sokáig szerethettük.
"az a segítő", belegondolt már, hogy a bátor tette, milyen következményekkel jár majd?Hogy tud majd elszámolni magával, a lelkiismeretével?Ha lehunyja a szemét, látni fogja Andris arcát, amíg él..ezzel számolnia kell.
Andris! Te mit gondolsz?
kcarlos 2009.07.22. 09:13:00
napok óta követem irásaidat a mai tényleg megragadott mert egy kicsit hozzánk is szóltál.a társaság mely itt ebből az okból összeverődött tényleg sokszinü.amit én gondolok hogy nem vitatkozni kellene hanem egy két értékes gondolattal gazdagitani téged s ezáltal egymást is mert akarva akaratlanul része lettünk egy történetnek mely ahogy már leirták előttem lehet igaz is és esetleg egy elképzelt helyzet is, viszont az a lényeg hogy érezzük a dolog súlyát mert ma én holnap esetleg más kerül hasonló helyzetbe.s ha igaz akkor mi most cinkostársakká is váltunk.
Csizmazia 2009.07.22. 09:13:00
Kedves "nem az a" Segítő! Először is nagyon remélem, hogy helyre jössz, felerősödsz mind testiekben és lelkiekben, megjavul az egészséged, a közérzeted.
Szóval mielőbbi gyógyulást, és gondolom, hogy fogalmam sincs róla miken mentél keresztül, így nem is nagyon merek mit mondani, csak gyógyulj meg!
Igazából azért is írtam, hogy ezt a vonatos dolgot jó hogy meg sem kísérelted, és az ilyen ötleteket törekedni kell mindig csírájában el vetni (mindenkinek).
Most konkrétan a mozdonyvezető helyzetét is ha nézzük neki ez általában egy komoly trauma lenne (főleg ha első eset!), amin pszichológusok próbálnak majd a későbbiekben segíteni több-kevesebb sikerrel. A bűntudat ott lesz benne, és mikor nem is számít rá újra csak előjön benne az egész szitu, lepörögnek az események újra és újra, elgondolkodik azon vajon mindent megtett-e érte, hogy megmentse az áldozatot, nem bambult-e, figyelt-e, időben fékezett-e. Ilyenkor másodperceken is múlik minden, és számos eset volt, mikor a szakadék széléről jött vissza az emberke, mert időben fékezett a mozdonyvezető, de ha nem, akkor nincs második szülinap...
Neki sem lehet egy babazsúr átélni az eseményeket. Nem akart részese lenni a történteknek. Soktól hallottam már, hogy mikor elütötte az embert, előtte látta egy pillanatra a rémült tekintetét az áldozatnak, és rendszeresen felkavarja az eset ahányszor csak eszébe villan a kétségbesett pillantás. Persze mondják, hogy oké, semmi baj, az élet kemény, túltettem magam, meg hogy csak a mozdony volt, nem is ő oltotta kia azt az életet, hanem a gép. Aztán jön, hogy hát de a mozdony mégis ő vezette, tehát közvetve mégis ő a hunyó, meg hasonló ömracangoló gondolatok, amiket talán nem is mond el senkinek, mert vitatkozni/elmélkedni sem akar erről.
De mikor leszáll és látja a húsdarálót, a forgóvázba beszorult cafatokat, a nyakán duzzadnak az erek, szédülés, remegés, félelem, borzongás lesz úrrá rajtuk.
Szóval ők általában családos emberek, megvan a maguk baja így is, és ha már egy esettel kevesebb már megérte nekik. Az első mindig rettenetes. Volt olyan is akit mentő vitt el, mert beindult a szerencsétlen szíve és elájult annyira megviselte (szívrohamot kapott).
Sokan mondták, hogy ők választották a pályát, mért lettek mozdonyvezetők, benne van a pakliban. Hát benne van valóban, de vegyük figyelembe, hogy nekik is vannak érzéseik, és szándékosan ne tegyünk velük ilyeneket, mert mikor hazamegy a kis porontyaihoz máris egy fekete folt ott lesz a lelkében az eset után, és nyomasztja egy életen át, nem is beszélve hogy rövidtávon egyesek alkoholhoz is nyúlnak, így tompítják a "önmarcangolásukat".
Mondjuk van aki hamarabb feldolgozza, de ne tegyük próbára őket ilyen téren, ha egy mód van rá. :)
- Egyáltalán nem ítélkeztem senki felett, nem is menrék, nem is tehetném, és mindeknkihez szóltam.
- Mondjuk kicsit off is a téma, de talán nem annyira. :)
Üdv!
Kamilla 2009.07.22. 09:13:00
Szerintem ebből az egészből még egy jó könyv, vagy egy jó forgatókönyv is készülhetne.
Szeretettel üdvözöllek és remélem nemcsak mi, hanem azért még Te is gondolkozol a dolgaidon.
Szép napot!
annus 2009.07.22. 09:13:00
Először is meg szeretném köszönni, hogy válaszoltál a kérdésemre (ami a nagyapádra vonatkozott). Tudom, hogy nincs mindenre válasz, de örülök, hogy legalább elgondolkodtál rajta. :)
A mai bejegyzésedben volt valami hihetetlenül őszinte, emberi, szívhez szóló. Már én is úgy vagyok, hogy inkább érezzem magam "átvertnek", mintsem egy valóban halálra készülő embert megbántsak. De éppen ezért én is nagyon-nagyon szeretném, ha az egész egy kísérlet, gerillamarketing vagy bármi más lenne, csak ne haljon meg egy ilyen ember, mint te.
Azt gondolom, hogy az általad idézett két kategóriából te az "artist" vagy, hiszen szerintem senki sem sejtette közülünk, hogy pont az eutanázián (és ennek fényében élet és halál kérdésén) kellene töprengnie.
Szerintem neked még a Máray-Hamvas-Müller-vonal is jól állna, de persze lehet sokkal cinikusabban is, ahogy neked tetszik. Max. más lesz a közönséged. Egy próbát mindenképpen megérne. ;) Ugyanis benned igenis több van, mint 14 nap hírnév. Ez tény.
De a végső döntés akkor is a tiéd.
Regina 2009.07.22. 09:13:00
Holnap ugyanitt...
Tímea 2009.07.22. 09:13:00
mosszka 2009.07.22. 09:13:00
mirawen 2009.07.22. 09:13:00
segítő 2009.07.22. 09:13:00
Az első infarktusom uán vagyok, a mi nem túl régen volt. (április) Azóta többször van halálfélelmem. Pl. tegnap este is elég rossz volt a közérzetem,össze-vissza kalimpált a szivem, és mindez halálfélelemmel párosulva. Egyszerűen arról van szó, hogy nem szeretnék meghalni, pedig nagyon nehéz életem van!
Volt amikor annyira magam alatt voltam, hogy kimentem a pályaudvarra megnézni az I.C. kerekeit, hogy milyen lesz majd "találkozni vele". Hála Istennek nem tettem meg!
Imátkozom azóta is. ... S bízom benne, hogy egyszer minden jobb lesz.
Ebből adódóan nem értem, hogy hogyan lehet várni a halált!! Hogyan??
Szerintem csak kérned kell Istent, mert igenis vannak csodák!
Hittel kell élni, megbékéléssel, és reménykedni hogy az a csoda Téged is megérinthet!!
zottyo 2009.07.22. 09:13:00
BH 2009.07.22. 09:13:00
Legyen Szép Napod!
Lukács 2009.07.22. 09:13:00
Renáta 2009.07.22. 09:13:00
Petra 2009.07.22. 09:13:00
Agnes 2009.07.22. 09:13:00
Mosolyt csalt arcomra a "ne menjetek be dolgozni" resz:)
Eszembejutott rola egy jelenet a Hivatali patkanyok c. vigjatekbol,amikor a srac,aki utalatos irodai munkat vegez,besokall,es egyszerüen csak ugy kitalalja hogy nem megy be többe.Elhivja a lanyt,akit mar reg kiszemelt maganak kajalni,es ö a munkajarol kerdi,a pasi meg ezt valaszolja:
"-Nem szeretem a munkamat....Azt hiszem nem megyek be többe.
-Egyszerüen csak nem mesz be?
-Ja.
-Nem fognak kirugni?
-Nem tudom.De tenyleg nem tetszik,es nem megyek be többe.
-Tehat fel fogsz mondani?
-Nem.Egyszerüen csak nem megyek be.
-Mikor döntöttel igy?
-Kb.egy oraja.
-Valoban?Kb.egy oraja? - csajszi nevet:D
Keresel masik munkat?
-Nem.Azt hiszem nem keresek masik munkat.
-Es hogy jön be a penz?Hogy akarod a szamlakat fizetni?
-Azt hiszem azt se fogom többe csinalni." :D
Viccet felreteve,persze szamlat fizetni azert kell,de mindenkinek maga döntese mit melozik.A film vegere a pasi epitömunkas lesz,es tökre elvezi a friss levegön valo munkat.Nem rabszolgak vagyunk,hanem emberek,csinalja mindenki ami jolesik,ne robotoljon senki!
En ma szabad vagyok,süt a nap,ennyit a mai netezesröl,megyek sportolni,ha mar van kezem,labam,es egeszseges vagyok!Tegye azt mas is aki megteheti!
Üdv mindenkinek
Edina 2009.07.22. 09:13:00
http://5mp.eu/fajlok/edinaoldala/a_titok.pdf
Renáta 2009.07.22. 09:13:00
Gitti 2009.07.22. 09:13:00
Megváltozott valami bennem .Nem lehet más...
Amikor már azon kapom magam, hogy tovább gondolom a leírtakat és "mi van ha" nem csak akkor kavarog a fejemben, amikor itt vagyok.Ha a kisfiam szorosabban ölelem magamhoz...amikor a párom felhívom, csak úgy..amikor az anyumhoz átmegyek, mert csak látni akarom....valamit kaptam.Egy legyintést egy gyengéd figyelmeztetést, ne vegyek mindent csak természetesnek, mert esetleg..
Ha csak ennyi, már jó, hogy itt vagyok naponta.
Borzasztó nagy energiát fektettek abba, hogy be tudjátok bizonyítani, smafu az egész.Egyet nem értek, miért nem arra koncentráltok amit kapni tudtok ez által.
Mivel lesz jobb, és kinek, ha kiderül tényleg nincs katartikus vég.
Magam részéről, maradok naiv, és hiszek.
Holnap is jövök..
Edina 2009.07.22. 09:13:00
http://5mp.eu/fajlok/edinaoldala/life.pps#1
Rita 2009.07.22. 09:13:00
Igen, érdekel, olvasom, hitelessége azonban nulla.
Renáta 2009.07.22. 09:13:00
Tímea 2009.07.22. 09:13:00
Az utolsó mondatát Andrisnak mindenki megszívlelhetné. Mivel nekünk tényleg ez csak egy blog, egymás fikázása helyett beszéljünk olyan dolgokról, amit Andris élvezne. Bevallom, nem tudok egyértelmüen állást foglalni abban, hogy Andris helyzete valós-e, de azt a félelmemet félretéve, hogy megvezetnek, úgy kezelem a dolgot, hogy igaz, mert inkább tanuljak és hülyézzem le magam a naivságom miatt, mintsem igaz legyen és egy "haldokló" embert utolsó napjaiban bántsak.
Edina 2009.07.22. 09:13:00
Már nagyon vártam a következő napot, hogy írj! Tudod nagyon sokan vagyunk, akik belelovaljuk magunkat az egészbe, hiába "csak egy blog". És sokunk nem szeretné, ha nélküled folytatódna tovább.
Ha olvastad honlapomat, akkor biztos kerültél arra oldalra, amikor egy hozzám tartozó néhány napjáról/ betegségéről írok. Kegyetlen volt. És tudom, hogy ez nem lenne másképp a TE szeretteiddel sem.
Tudod, a remény hal meg utoljára....
Kitartás!
Rita 2009.07.22. 09:13:00